Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szabó Pál: A béresasszony legendája

— Én

életem legdrágább gyöngve . . .

— Jenő,

Jenő! — hangzott a kiáltás a veranda felől. Az úrfit hívta a nevelő.

— Megyek

. . . kikapok . . - — mondotta a gyermek. Kibontotta magát anyja karjai közül és szalad! a kastély felé, szaladás közben fújta a sípot.

Rebeka letérdelt az erdő szélén, összetette kezét és zokogott. De zokogása terméketlen volt és meddő, mert immár tudta, hogy a csudák nem ismétlődnek meg soha az életben. Sírt fájó, szomorú sírással. Csudálkozva hajoltak felé a fűzfák és árny suhant keresztül a lombokon. De ez az árny mintha régi ura, régi embere, Fekete Ferenc fakó szűre volna.

SZABÓ PÁL