Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-12-01 / 10. szám - Szabó Pál: A béresasszony legendája
de behunyta szemét és akkor látta a mérhetetlen földeken szétterült tenger holdvilágot, látta a beh sokszor megjárt földeket, szántásokat és ekkor tudta, hogy imé nincsen néki itt tenyérnyi földje, ami virágra táplálhatná az ostornyelet. Itt semmi, semmisem az övé. Csak a mérhetetlen ég a föld felett, de tudvalevő, hogy ott még nem nőttek meg a fák ezideig. — Ültesd el Ferenc, hátha kihajtana? — suttogott Rebeka a fülébe és a hangja olyan kérő volt, olyan rimánkodó volt, hogy Fekete Ferencnek a lelke facsarodott bele. Belefacsarodott a lelke, de hiába kilincselt újra végig az ismerős földeken, mezőkön, szántásokon, árokpartokon, de nincs egyetlen rög, ahol megvethetné az egyetlen lépésnek áfgyát, ahonnan megindúl veszendő mivolta az örök, emberi életre. A sokszor bejárt, a sok verejtékkel öntözött szántásokra gondolt, hát ültesse le? Jószág megrágná, a gazda kitaposná, nem. ez a föld nem ád helyet a béres vágya, álma virágának. Kínlódva topogott a ház közepén, mezítláb. Hogy az idegen alvókat fel ne ébressze. Nyirkos volt a föld és hideg. Trüsszentett, vadul, előrebukott fejjel, de akkor is szorosan markolta az ostornyelét, hogy valahogy el ne veszítse. — Ledugom ide az ágy elé, — gondolkozott, — ez a hely tán csak az enyém Igaz különben, ha egyszer megharagszik a gazdai, vagy az intéző, mehetek szél alá. De most tavasz van és csak őszkor van a felmondás ideje. Kést keresett az asztalfiókban, megfaragta az ostornyél törött végét és beleszúrta mélyen a földbe. — Mit csinálsz te apja? — suttogta ki az asszony az ágyból és kihajolt. Sötét volt mint a sírverém, hold se sütött, csak az asszony bőre adott némi derengést, mert így, hajlás közben leszokott az asszonyokról hullani a takaró. — ide ültettem az ostornyelet, — válaszolt Fekete Ferenc, — vigyázz rá, sűrűn öntözgesd és meglásd, hogy csudát tesz mi érettünk az Isten. ★ Ritkán, nagyon ritkán meglátogatják a béresházakat a csudák, mert csakugyan, a bivalyos ostornyele sarjadni indult. Előbb annyi kis csira bontogatta oldalán szárnyát, mint csöpnyi penész, de aztán a tövéről is jött egy hajtás, arról is, az ablak felől, végül két le
