Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-12-01 / 10. szám - Szabó Pál: A béresasszony legendája

A BÉRESASSZONY LEGENDÁJA

A nép felkönyökölt a magtár tetejére és megvilágította a pitvarok mélyét. A béresasszonyok megálltak ott, ahol éppen voltak: a ház előtt, az ólaknál, az udvar közepén és kötőjük alá dúgták kezüket, hunyorogva néztek a nap felé. Nézték a napot, nézték a magtár gerincéről lezuhanó fényt, de mintha mindez nagy kiáltás parancsszavára volna, pedig senki se szólt, semmi se mozdult. Hullt, hullt a fény a béresudvarra keresztül zuhogott az ólakon, a háztetőkön és ekkor egy nádszál megroppant az ereszben. Majd másik, harmadik, pattogott a száradó nád, mintha a háztetőn láthatatlan lények lépkedtek volna.

Gyérmekarcok kandikáltak ki a pitvarokból, aztán kijjebb merészkedtek, ténferegve, bátortalanul, de mintha leszakadt volna róluk a nagy varázslat, perc alatt telenyargalták az udvart.

Tavasz volt a béresudvaron és a tanyán. Ez a tavasz is, mint annyi sok száz, a kétségbeejtő havak, telek örökkön visszatérő bizó-biztatója.

Barabásné jött az ól felől, egyik kezében dézsát hozott, melyből éppen most adta ki a malacoknak a moslékot. Másik karján néhány hónapos gyermeke ült, apró rongyaiból kibuggyant kövérke, napszín bőre. Két nagyobbacska gyermek foqta szoknyáját két felől, hátamögött hatéves fiúcskája nyargalt fityogva, nyűglődve. Még hátrább, komótosan, ballagott a szárnya alatt élő legnagyobb: Kati, Katalin, Katóka, mint ahogy állát megcsipkedve néha nevezte az ispány úr. Egyebet nem adhattak, de nevet aztán adtak eleget a béreslánynak Barabásnénak egy fia már megházasodott, egy lánya férjhez ment, szóval nem lehetett semmi kifogása az ég ilyetén való áldása ellen.

Jött Barabásné az ólak felől, hátra is nézett néha ahol ballagva, nyargalva, ügetett a leikéből, testéből kiszakadt raj. Szeme mindannyiszor Katókára tévedt, tán még azon is túl, mert ki tudhatja, hogy hol van ennek a bőséges élniindulásnak a túlsó vége?

Hatéves fia előbbre nyargalt, félre taszította kis öccsét és nyügösködve mondta:

— Éhes vagyok, édesanyám!