Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: Művészlap Szlovenszkón

MÜVÉSZLAP SZLOVENSZKÓN

A „Fórum" útja II. és III. évfolyamának tükrében.

A „Fórum", Szőnyi Endre műépítész szerkesztésében Pozsonyban megjelenő egyetlen képzőművészeti folyóiratunk decemberben harmadik évfolyamát zárta. A letelt években jelentős munkát végzett, tényezővé vált kisebbségi kulturális életünkben és most, mikor a kezdet nehézségein túl, a tervszerű munka eredményeit mutatja fel, érdemes azzal a kérdéssel foglalkoznunk: mennyire tölti be a lap hivatását?

A rendelkezésemre álló hely korlátái nem engedik, hogy részletesebben kifejtsem, mit várok egy jó képzőművészeti folyóirattól általában s mit várok speciálisan egy szlovenszkói kisebbségi képzőművészeti folyóirattól. Röviden mondjunk anynyit, hogy a Fórum egy képzőművészeti folyóirattal szemben támasztható követelményeknek derekasan megfelel s a külföld felé is bátran megmutatható színvonalat ad, más szempontokból azonban első évfolyamai erősen bírálhatók.

A nemzeti érzés alapjára ágyazott kisebbségi magyar lélek a Fórum első évfolyamaiban nem találhatta meg azt a levegőt, melyet kíván. A művészet nemzetközi, igaz. De faji gyökerekből hajtja legszebb hajtásait, a vérség adja legszínesebb jellemzőit. Nem tulipános, cifraszűrös operettművészkedést várunk egy magyar képzőművészeti laptól, de mindenesetre: a sorok között lélegző lelket, melyben minden magyar érték megbecsülése, minden magyar teremtő erőforrásért aggódó szeretet vlrraszt.

Felvilágosodott ember ma el sem képzelhető szociális gondolkozás nélkül. A tömegek öntudatos szervezkedése a kor világszemléletét Is átformálta. De a szélső-baloldallan szociális ideológia és fraziologla annyira elterebélyesedett a Fórum első évfolyamain, hogy olvasói azt hihették, hogy a lapot Moszkva előretolt s a művészet zászlaja alatt Idecsempészett megbízottai szerkesztik.

Szovjetoroszország berendezkedése ugyan sok újítást vetett felszínre képzőművészeti és rokon területeken is. Ezekkel kritikailag foglalkozni egy széles látókörre beállított kézőművészeti orgánumnak világosan feladata. De ha ez a lap minden erejét, minden érvét a szovjetorosz eszmények mellé sorakoztatja, midőn kisérő motívumként erősen politikai propaganda ízű szöveget ad, ez már agitációs tevékenység. Különösen bántó esetei is voltak ennek a módszernek, pl. mikor a Fórum egyik cikke Moszkvát magasztalta, hogy a másik annál jobban leránthassa Budapestet. Pedig gáncsolni, bírálni való, megmutatni való seb, hiány és ferdeség van itthon is bőven. Ezekre semmi, vagy kevés szava volt a Fórumnak. Ha Moszkva csupa gyönyör és Budapest csupa nyomor, akkor is elfordulok az idegen gyönyörtől és fájdalmas szívvel tapadok a nyomorhoz, mert magyar nyomor és — keresem az útját, hogyan jussak ki belőle? Egyetemes humánum sosem kárpótol engem megtaposott fajiságomért s mikor a jobbsors-keresés örve alatt szovjetorosz propagandát látok, ez groteszkebb Alfréd Rubin rémrajzainál is. A Fórumnak volt korszaka, mikor ötven percent erejéig a képzőművészetet szolgálta, de ugyanakkor legalább ötven percent a szovjetorosz eszméket. Végtelenül fontos közönség-nevelő munkája teljesen abban az irányban haladt, hogy olvasói minden jobb lehetőséget, minden tisztultabb művészi fejlődést a szovjetmintára megoldandó változásokban lássanak. Veszedelmes, megejtő játék volt ez a kultúrprogrammal. Pedig a szovjet kultúrprogrammja annyira elválaszthatatlan politikai programmjától hogy egyiket a másik nélkül átvenni, úgy, hogy meg ne fertőzze, — nem lehet. A szerkesztők vagy hitték, hogy ezt lehet, vagy nem hitték, de nem is akarták. Mindenesetre lehetünk tisztán emberiek, szociálisak, felelősséggel korszerűek anélkül, hogy mindezekért a kommunizmus vizeire kellene áteveznünk.

Ha faji kultúránkat újjá, szabaddá, más elemtől tisztává akarjuk tenni, ezért legkevésbbé fogunk szovjetsémákhoz nyúlni. Akik számára pedig „a nacionalizmus üres fikció csupán", azoktól elfordulunk még akkor is, ha különben sok mást osztunk abból, amit hirdetnek. Itt káosz