Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Nyíresi-Tichy Kálmán: Művészlap Szlovenszkón

van, az igaz, de ott Cseka, GPU és börtön. Hitünk szerint a ma­gyar fajban van annyi vita­litás és annyi szellemi tőke, hogy válságokat átél, káosz­ból kiutat talál moszkvai példa nélkül is! A kezdet éveiben ez az egy vö­rös folt éktelenkedett a Fórumon, egyéb derekasan megvalósított egész­séges programmja kárára. Kár volt, mert ezzel elkülönítette magát egy politikai, világnézeti csoport számára és csorbitotta a tulajdonképpeni célt: a szlovenszkói magyar kisebbségi képzőművészet jobb ügyét. Az 1933-as évfolyam a vázolt előz­ményekhez képest jelentékeny hala­dást és eszmei tisztulást is jelent. Haladást abban az irányban, hogy a lap egyre tökéletesebben megfelel itteni különleges hivatásának. Látó­körét szélesítette, kitűnő külföldi munkatársakat kapcsolt magához, európai horizontot ad, itteni őrhelyről néző szemmel. Legutóbbi újítása az anyag elkülönített kétnyelvű feldol­gozása, ami magyar problémák kül­föld elé állítását és minket érdeklő külföldi témák anyanyelvű ismerteté­sét parallel teszi lehetővé. Jólesően tűnik fel a törzsmagyarság művészi életének terjedelmesebb idevetítése dr. Farkas Zoltánnak, a magyar mű­kritikusok élén álló kiváló erőnek be­kapcsolásával. Ha pedig nem vélet­len, de határozott programm és esz­mék lehiggadása az, hogy az 1933-as évfolyam észrevehetően kevesebbet és tárgyilagosabban foglalkozik szov­jet-témákkal, akkor különös örömmel üdvözöljük a gyógyulásnak ezt a je­lét, melyből arra következtetünk, hogy a lap kiheverte a heveny Moszkva-lázat, az nem vált idültté s a további redakciós munkát egészsé­ges magyar vérkeringés fogja telí­teni. Súlyos és fájdalmas szlovensz­kói kultur-kérdéseket is bátor kézzel operál és tár fel az idei évfolyam, csak az Akadémiával bánik állandóan keztyűs kézzel, ami hivatalos lappá minősített helyzetében a kötelező lo­jalitás eredménye. Meggondolandó, nem többet érne-e a Fórum számára a független itéletmondás lehetősége, mint az a pár ezer korona, melyet az Akadémiától olykor támogatásul kap? A szemlerovat állandóan bővül, moz­gékony és élénk figyelmű. Csak a népművészettel való foglalkozás hiá­nyát érezzük még, mivel külön szak­lap hiányában ősi földünknek ez a kedves, szép, de oly mostohán ke­zelt gyermeke nem tud hová mene­külni felkarolásért. Különben a Fó­rum programmja teljes, lehetőségei szélesek, szépen indult alapvonala a tévutakat jelző vörös lámpák kioltása után a legszebb magasságok felé mutat, melyeken kisebbségi kultúránk leghivatottabb, reperezentáns meg­­hordozója lehet. Ezzel a reménnyel kívánjuk a leg­jobb eredményeket a lap negyedik évfolyamához. Nyíresi-TIchy Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents