Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Film - Szitnyai Zoltán: Iza néni

mondások", ügyesebb és ügyetlenebb tréfák töltik meg a három felvonást, komolyabb irodalmi igényekről nem is beszélhetünk. Az egyetlen helyes kritikai állásfoglalás: a megbotránkozás.

Az utóbbi időben három komoly tehetségű parasztíró jelentkezett. S mind a három egészen természetes mozdulattal folytatólag kapcsolódik be a magyar irodalom fejlődésébe. Annál szomorúbb és megbotránkoztatóbb, hogy Korcsmáros Nándor, mikor 1933-ban darabot ír a mai magyar faluról, rokkant Irodalmi sablónokat húz elő.

Sajnáljuk Rózsahegyit és színésztársait az ilyen erőpazarlásért. Remélhetőleg nem sokáig lesz részük benne. F. G.

ÜZEN A HARGITA

Bemutató a Bethlen-téri színpadon

De hogy mit üzen, az nem derül ki egész világosan ebből a darabból, melynek társszerzői B a á I Ernő és Nagy Károly az erdélyi magyarság életét választották témául.

Az Üzen a Hargita színpadi alkotásként annyira jelentéktelen és bosszantóan harmadrendű, hogy említést se tennénk róla, ha a magyar sorsnak nem olyan területére bátorkodnék, melynek irodalmi ábrázolása a legszebb és legmaibb feladatok egyike, amit magyar író maga elé tűzhet. Megmutatni a gazdasági és szociális elszenvedés egyre súlyosabb kórállapotát, a nemzeti nyelv és szellem átörökítésének mind keservesebb lehetőségeit, a kisebbségi magyarság harcait a megmaradásért, mindez írói célkitűzésnek igen szép és nagy feladat.

Az üzen a Hargit á-nak minden magyarja megtestesülése a jellembeli nyíltságnak, karakán elszántságnak, hősök, félistenek, viszont a románok egytöl-egyik született csirkefogók, alattomos desperádók, kivéve egy tábornokot. Nem uraim, ez a gyermetegen elfogult látás és láttattatás nem használ a magyar ügynek s az irodalomnak határozottan árt. Csupán elsikkasztása a valóban létező problémának, mely nem vérszomjas hangoskodásokban nyilatkozik meg, hanem abban a szürkének látszó küzdelemben, amit a kisebbségi magyarságnak a beolvasztás lelki és gazdasági hódításával szemben kell napról-napra megvívnia.

Elég volt a tűz nélküli sistergések irodalmából, a magunk előtti üres tetszelgésből, ássunk a probléma gyükeréig, forgassuk meg a talajt, vagy ne csináljunk semmit. Kisebbségi probléma nagyon is van, meg egyéb problémák is ennek kapcsán, melyekből rengeteg dráma fejlődik a való életben, de épp ezt a való életet nélkülöztük ebben a darabban.

A Bethlen-téri színpad színészei mindennek ellenére jól, sőt Igen jól játszottak, bizonyságot téve Budapestnek világviszonylatban is elsőrangú kultúrájáról.

SZUNYÁI ZOLTÁN.

FILM

IZA NÉNI

(Fedák Sári filmje)

Mindenekelőtt jólesően megállapíthatjuk, hogy a rendezés ötletessége, könnyedsége, kiforrottsága és a nagy technikai felkészültségre valló felvételek igen magas fllmkúltúráról tesznek bizonyságot. A magyar filmgyártás azon az úton van, hogy egyenrangú versenytársa lehessen a külföldinek.

A darab címszerepében Fedák Sári játszik, a kettős életű Iza nénit alakítja, s az ő jelenlétéért megbocsátjuk a szirup-ízű történet számos lélektani és helyzeti valószínűtlenségét is.

Köszönet illeti, hogy Selmecbányát választotta meséje hátteréül és viszontláthattuk ennek a feledhetetlenül szép és festői városnak panorámáját. Sajnos nem olyan mértékben, amint lehetett volna s a couleur local-t illetőleg némi kifogást kell tennünk. Aki ismeri Selmecbányát, az aligha ismert rá a filmvárosban készült utcarészletekről s főként társadalmi-élet hangulatának inkább dunántúli kisvárosokra emlékeztető világából.

Kár, hogy Fedák Sári nem mélyedt el előzőleg ennek a kedves és egyetlen vonáshoz sem hasonlítható városnak igazi hangulatába. Kár, mert így nem vett észre és elmulasztott valamit, ami meleg leve-