Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Meghalt Szerémy Zoltán - EME: A budapesti színházak ősze

A Vígszínház kitűnő mehanizmusa sem tud megküzdeni ezzel a rosszul színpadosított regénnyel.

A színészek óriási munkát vállaltak. Somlyay remekül hielyt is állna a bárgyú férj szerepében, ha az asszonyt leaalább egyszer Isten igazából elverhetné. Nagyon látszik, hogy kedve volna hozzá. Makkay túlságosan bestia, árt a darabnak Rajnai sokat segíthetne, csak keveset van színen, Peéry Piri szintén. Tőkés és Mály nem találnak bele szerepeik igazi hangulatába. Jávor a berlini képet leszámítva, legjobb a csábítók közül. Vértesnek újból meg kell szokni a Víg színpadát. Somló olyan rutinosan hűvös, nem jó nézni. Jó nevű színészek játszák az apróbb szerepeket, nagyon dühösen. A magyar színész még mindig nem akarja megérteni: jó együttes nélkül', nincs jó színház!

A TANÍTÓNŐ. Falusi életkép 3 felvonásban, írta: B r o d y Sándor.

A tanítónő felújításával áldozott a Vígszínház Brod y Sándor emlékezetének. A közönség lelkesedéssel, érdeme szerint, szeretettel fogadta a kitűnő előadást. Ugyanannyira, hogy az ünnepi előadásból sorozatos színházi esték lettek. Amiiven örvendetes ez, legalább olyan mértékben szomorú is a sikertelen bemutatóktól hangos budapesti színházakra.

AZ ISMERETLEN LÁNY. Dráma 3 felvonásban.

írta. Molnár Ferenc.

Trieszti külvárosi uccákon nevelkedett fel az Ismeretlen lány, Anni. Mikor már a porban játszadozik, benézegethet a kikötőbeli csapszékok ablakán. Szenny és bűn a levegője. Ö ezt a ievegői szívja, őt ez a levegő táplálja. Amint felnevelkedik a porból, lesétál három lépcsőn és ott van az élet fenekén. Úgy lép ő be a csapszék ajtaján, mintha az első báli ruha volna rajta és mintha kívánó, csodálkozó szemekkel egy szegfű illatú bálterembe lépne.

Itt a dráma; az ismeretlen lány drámája, még akkor is, ha az író nem itt keresi.

A színpadon már mint elsőosztálvú itatólánnyal ismerkedünk meg Annival. Lelkiismeretesen szolgál, főnököt, vendéget. Rendes, jó lány. Meg van elégedve a sorsával. Már kicsit beteg is. Már az útat is látja; egy jó kis kórház és utána az örök csendesség.