Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Meghalt Szerémy Zoltán - EME: A budapesti színházak ősze

Tehát az élet tudja, hogy neki jónak kell lenni Annihoz, a drámaíró nem. Nem, neki kell egy szerep, egy kínlódó, vergődő, vérző embér. Száz előadás. Világsiker.

Jön egy szeszélyes gróf, kiemeli ezt az élettel már szépen megegyezett, hervadó bűnszagú virágot természetes talajából, próbaidőre átülteti, kiteszi a napra. A tisztaság, a nap jót tesz Anninak. Kivirul. Érzi, hogy ő most is az igazi helyén van.

Megnyílik feneketlen szeretetforrása. Szerelmes a tiszta párnájába, a terítőbe, függönybe, az ápolónőbe, főorvosba, vendégekbe és szereti Rudolfot úgy, ahogy csak ő tud szeretni.

Már menyasszonynak tekinti magát, mindent tud a kisházról, ahol élni fog, ismeri a szobafalak mintáit, a házőrző kutyát, a kis kertet, mikor lejár a1 próbaidő. A jó gróf nem fizeti tovább a számlákat.

A szanatórium sürgető levelei, táviratai elindulnak a grófhoz. Anni oda adja magát a postatisztnek, aki elsikkasztja ezeket a küldeményeket. Ez sem használ. Megérkezik egy trieszti mérnök, aki másfél évvel ezelőtt életében egyetlen egyszer, részegen betévedt a csapszékbe és most itt, ezer kilométerre Trieszttől egy családtagként kezelt előkelő urileányt, egy most már kultúrálódott, kifinomodott lényt, a hasonlóság törvényének lábbal tiprásával azzal gyanúsít, hogy ő a trieszti itatóleány. Majd színleg bocsánatot kér és a következmények elől visszavonul. (Hogy zörögne ez a papírember, ha nem egyik legkitűnőbb színészünk kezében volna és ő nem töltené ki egyéni művészetével.)

Megindul a kálváriajárás. A postatisztet letartóztatják. Itt Anni is jelen van és Rudolf is. Rudolf persze végérvényesen visszavonul, a postatisztet pedig csendőr viszi el.

Most már az sem használ, hogy a főorvos — főként a szanatórium hírneve érdekében — nagyon jó lesz hozzá. Anni megöli magát.

Csupa' jó ember van ebben a darabban, még a mérnök is jó ember és csupa jóságból elpusztítanak egy igazi jó embert, aki, ha csak egy ember egy kevés emberszeretettel melléje állna, boldog lehetne.

Az író talán csak ezt: akarta mondani, lehet, hogy ezt sem. Hát mit? Mért más minden hamis. Ahogy áldozatát a postatiszt karjába hajtja, ahogy a nyakára