Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Szinház - Film - Meghalt Szerémy Zoltán - EME: A budapesti színházak ősze

Tehát az élet tudja, hogy neki jónak kell lenni An­nihoz, a drámaíró nem. Nem, neki kell egy szerep, egy kínlódó, vergődő, vérző embér. Száz előadás. Világsiker. Jön egy szeszélyes gróf, kiemeli ezt az élettel már szépen megegyezett, hervadó bűnszagú virágot ter­mészetes talajából, próbaidőre átülteti, kiteszi a nap­ra. A tisztaság, a nap jót tesz Anninak. Kivirul. Érzi, hogy ő most is az igazi helyén van. Megnyílik feneketlen szeretetforrása. Szerelmes a tiszta párnájába, a terítőbe, függönybe, az ápolónő­be, főorvosba, vendégekbe és szereti Rudolfot úgy, ahogy csak ő tud szeretni. Már menyasszonynak tekinti magát, mindent tud a kisházról, ahol élni fog, ismeri a szobafalak mintáit, a házőrző kutyát, a kis kertet, mikor lejár a1 próbaidő. A jó gróf nem fizeti tovább a számlákat. A szanatórium sürgető levelei, táviratai elindulnak a grófhoz. Anni oda adja magát a postatisztnek, aki elsikkasztja ezeket a küldeményeket. Ez sem használ. Megérkezik egy trieszti mérnök, aki másfél évvel ez­előtt életében egyetlen egyszer, részegen betévedt a csapszékbe és most itt, ezer kilométerre Trieszttől egy családtagként kezelt előkelő urileányt, egy most már kultúrálódott, kifinomodott lényt, a hasonlóság törvényének lábbal tiprásával azzal gyanúsít, hogy ő a trieszti itatóleány. Majd színleg bocsánatot kér és a következmények elől visszavonul. (Hogy zörögne ez a papírember, ha nem egyik legkitűnőbb színé­szünk kezében volna és ő nem töltené ki egyéni mű­vészetével.) Megindul a kálváriajárás. A postatisztet letartóztat­ják. Itt Anni is jelen van és Rudolf is. Rudolf persze végérvényesen visszavonul, a postatisztet pedig csend­őr viszi el. Most már az sem használ, hogy a főorvos — főként a szanatórium hírneve érdekében — nagyon jó lesz hozzá. Anni megöli magát. Csupa' jó ember van ebben a darabban, még a mérnök is jó ember és csupa jóságból elpusztítanak egy igazi jó embert, aki, ha csak egy ember egy kevés emberszeretettel melléje állna, boldog lehetne. Az író talán csak ezt: akarta mondani, lehet, hogy ezt sem. Hát mit? Mért más minden hamis. Ahogy ál­dozatát a postatiszt karjába hajtja, ahogy a nyakára

Next

/
Thumbnails
Contents