Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Marek Antal: Balogh Károly: Madách az ember és a költő
és kultúra, a hős és a tudós, szóval mint az élet. Hogy elolvastam, Kant szavai jutottak eszembe: Az ember legfontosabb Ugye, hogy megtudja, miképen töltse be helyét a teremtésben s hogy jól megértse, minek kell lennie, hogy ember legyen . . . Juhász Vilmos és Kovács György könyve teljes odaadással szolgálja ezt a legfontosabb Ügyet. A történelem sorskérdés lett a számunkra s legelsősorban a politikai történelem. Juhász Vilmosban kivételes tehetséget ismerünk meg, aki tud politikai történelmet írni. Figyeljük, mit mond, talán megtudjuk, mik vagyunk, mit akarunk és minek kell lennünk. FODOR BÉLA. Balogh Károly: MADÁCH AZ EMBER ÉS A KÖLTŐ. Dr. Vajda György és Társa kiadása. Az egyre vaskosodé Madách irodalom jelentős munkával szaporodott, amikor Balogh Károly hatalmas kötetben Atyja emlékeit feldolgozva, eddig ismeretlen adatokat szolgáltat a sztregovai kastély életére vonatkozólag. Ugyanakkor a szerző párhuzamosan közli azokat a költeményeket, amelyeket a költő életének egy egy jelentős eseménye alkalmával írt. A közvetlen élmény tiszta tudata világít végig a sorokon, látó ember érzőlelkü fiának tollából. Balogh Károly több mint tíz esztendeje foglalkozik a Madách Imre körül támadt irodalommal s így egyik munkatársa lett annak a mozgalomnak, amely Az ember tragédiáját a magyar színpad és közönség számára népszerűvé tette s a külföldi színpadok felé is elirányította. Balogh Károly lelkiismeretes munkájából megtudjuk, hogy id. Madách Imre egy gazdag, évezredes ország kiváltságos osztályának bőséges gondtalan életét élte. Azt az előkelő, nemes lelkivilágú életet, amelyet még ma is sugároznak a nógrádi urak megkopott, de egy felejthetetlen korszak még felejthetetlenebb emlékeivel megrakott kastélyai és udvarházai. A költő édesanyja sz. Majthényi Mária energikus, régi magyar nagyasszony volt, művészi hajlama a tehetséges festő ecsetjével színezedett vászonra néha, amellett teljes energiával tudta férje halálával elárvult birtokait rendben tartani. Megtudjuk, mint indult el Madách a sztregovai lankákról beteges testtel s törékeny lélekkel, hogy egy előkelő, úri világ kényelmével, emlékeivel s biztonságával diplomát szerezzen magának. A költő beteges, izmaiban nem feszül édesapja energiájából úgyszólván semmi, a gyakorlati élet örök ismeretlen terület marad számára. Sokat csalódik szerelemben, hivatali társaiban, emberekben, embergyülölete egyre mélyebb. Ilyen csalódott lelket kap Fráter Erzsébet s hogy nem bír vele, talán el sem ítélhetjük. Mily kevés kivételes erejű költőfeleség volt a magyar literaturában eddig is, csoda-e, ha a nő élni akar s az élet komor árnyékai elől menekül? Más kérdés az, hogy a költő, aki önmagával viaskodik és szégyeli mások előtt ezt a harcát, kerüli a vigasságokat, rádöbben azok meddőségére, céltalanságára, örökebb gyönyörűségekre vágyik, maradandóbb emlékeket keres s azt kizárólag önmagában találja meg. A sztregovai kastély évszázados parkja jelentette számára a világ tágasságát, Fráter Erzsébet tragédiája volt, hogy ezt soha egyetlen pillanatra sem értette meg. Talán akkor értette meg valamelyest költő urát, amikor odahagyta őt, de akkor már késő volt minden. A sors, amely a költőt csalódásai után a magány zugó erdejébe vetette, szülője lett a legnagyobb magyar irodalmi alkotásnak. Egy nemesszívű ember égett el a tűzön, amelyen Az ember tragédiája örökértékű gondolatai izzottak, az öröm mellé, amely eltölti lelkünket, odakivánkozik a szomorúság az elveszett ember miatt. Bár Madách Imre halálát a végzett munka tudata könnyűvé tehette, mégis honnan adódott ennyi szenvedés, mi célja volt a Teremtésnek, hogy a zseni lelkét ennyire meggyötörte? Helyesen kísérte végig Balogh Károly Madách életét költeményeinek szemelvényeivel. Alapjában véve költő volt Madách s ha el nem borul az élet annyira körülötte, talán tudott volna Petőfi könnyed líráján is dalolni. De az élet túlkemény volt hozzá s ha élete egy egy eseményét
