Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Féja Géza: Fekete Lajos: Vassal és fohásszal - (e.h.): Tóth József: Bokréta
költeményben lereagálta, mindennapjában mégis a hamleti lenni vagy nem lenni örök és megoldhatatlan problémája volt gondolatainak vezérlő motivuma. A költő, aki egy ilyen súlyos probléma zsákutcájába keveredik, nem viheti tovább egy nemes család évszázados történetét, megtöri annak irányvonalát, mielőtt megtörné azt az idő szociális eszmeáramlása. A Madách család tragédiája őbenne, a legtehetségesebb sarjban teljesedik be. A család szétszóródik, szörnyű még rágondolni is, hogy menekülnek a szomorúságától. Mielőtt a költő az idő rohanásában messzi évszázadok sűrű ködébe burkolózna, örömmel kell fogadnunk minden tanulmányt, amely élő emlékek sorain keresztül közel visz bennünket az életéhez. Balogh Károly alapos tudással s nagy igyekezettel derítette fel azokat az eseményeket, amelyek Madách őszinte, kissé nehézkes költészetét a valósághoz rögzítették. Stílusosan illik a kötet eredeti elgondolásához az az antológia Madách verseiből, amelyet a kötet végére csoportosított a szerző. Ugyancsak ügyes ötletnek bizonyult a Madách aforizmák gyűjteménye, bár ennek rövidsége ellentétben áll a költő gazdag termésével s mondanivalóinak súlyosságával. Dr. Vájná György és Társa értékes és komoly munkát végzett akkor, amikor ilyen pompás kiadásban megjelentette Balogh Károly tanulmányát. MARÉK ANTAL. Fekete Lajos: VASSAL ÉS FOHÁSSZAL. Versek. Janus Pannonius Társaság kiadása. Pécs. 1934. Fekete Lajos Csuka Zoltán mellett a Vajdaság legkiemelkedőbb lírikusa. De negyedik kötete, a „Vassal és fohásszal", már végérvényesen elárulja, hogy nem fogja elérni az Ady-utánl nemzedék első vonalát, mely Szabó Lőrinc, Illyés Gyula s Erdélyi József csúcsait köti össze. Fekete Lajos költészete bizony második vonal. Rokonszenves, tiszta, őszinte költészet, csak jelentéktelen. Mikor ezeket a verseket írta, úgy érezte, hogy lehiggadás kell, súlyos, komoly mondanivalónak kell következnie a keresés fiatal napjai után. S éppen ezért, sajnos életfilozófiát próbált csinálni, pedig „leíró versei" a legerősebbek. Ebben az életfilozófiában ugyanis folytonosan a provinclálizmus bántó íze érezhető. Közhelyek, félbölcsességek, álbölcsességek s bölcselkedések sorozatát élvezhetjük rímbe szedve. Feketének az életbölcsesség nem a költői világ természetes távlata, hanem szétoldott, rézzel vegyített „aranymondások" sorozata. Komponáló készségének hiányai egészen feltűnőek. Nem tudja, hogy mit csináljon a meginduló vers egyhangú zakatolásával, melyet valami tanácstalansággal, olykor ügyefogyottsággal némít el. Ez az a líra, mely nem akkora igényű, hogy egy pillanatnál tovább is megmaradna s nem annyira közönséges, hogy hivatalos alkalmi költészet lehetne. Tehát felesleges a szó legigazibb értelmében, erőlködés s csupán korunk megdöbbentő kritikátlansága élteti. Nyelve, képei csaknem mind régi Ismerősök. Még sem mondhatjuk, hogy a fölszivott hatások nyoma feltűnő lenne. Fekete Lajos kezében minden csodálatraméltóan elszintelenedik. Ez az elszintelenítés az ő legjellemzőbb jellemzője. FÉJA GÉZA. Tóth József: BOKRÉTA. Versek. A petőfies líra egyszerűségét igyekszik a költő megvalósítani. Amíg Erdélyi József és társai a mai élet komor színeiből s lírai hévvel verselnek, addig Tóth József adós marad eredetiséggel. Müdalszerű megnyilatkozások, nótás sóhajok, vagy szerelmes vallomások — igaz, szép, tökéletes formákkal. A versekben nincs komplikáció, nincs telítettség, könnyed és keresetlen, — sajnos semmi újat nem mondó dalok gyűjteménye. Több új gondolatot és nagyobb írói készséget eláruló monda
