Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Fodor Béla: Juhász Vilmos és Kovács György: Hősök, tudósok, emberek
Juhász Vilmos és Kovács György: HŐSÖK, TUDÓSOK, EMBEREK. Az utolsó hetven év története. 1860—1930. (Pantheon-kiadás.) Ez az ötszáz oldalas munka a háború utáni magyar könyvtermésből aktualitásával, újszerű rendszerezésével emelkedik ki. Modern, tudományos felkészültséggel, lelkiismeretes szorgalommal és a kivételes tehetség szerencsés intuíciójával megírt tanulmányokban pergeti le előttünk az útolsó hetven esztendő izgalmas és zsúfolt drámáját, melyben — mint mindig — hősök és tudósok voltak a szereplők s az emberek — kétezer milliónyi ember! — a statiszták. A történelmi tanulmányt egy-egy kulturtörténelmi fejezet követi, egy szakasz hős után egy magányos tudós áll elénk és nyitogatja a szemünket, hogy rálássunk a szakadékra, mely az emberi civilizáció és az emberi kultúra, a gyilkoló és a szárnyaló ember között tátong. A politikai történelem fejezeteit Juhász Vilmos írta, a kultúrtörténelmieket Kovács György, a munka küzdelmesebb, nehezebb része tehát Juhász Vilmosnak jutott. A hősökkel ö birkózik meg, míg Kovács György a tudósok életét tárja fel. Kemény munkát végzett ő is, hiszen a természettudományi felfedezések útjában is sok az irraciaonális elem, miken hajótörést szenved minden logika s törvényszerűségekig csak a tudományos bátorság jut el, mely nem fél elengedni a kauzalitás fonalát, hogy sötét mélységekbe ereszkedjék le az összefüggések gyökerei után. A tudományok gyümölcse azonban — bármily mélyről jövő energiák is hozzák létre őket a nagyvilágon érik meg s végül is az ölünkbe hull. Kész, örülhetünk neki. Többek lettünk vele, — haladhatunk. Lilienthal, Wright, Blériot szárnyakat adtak az embernek, Louis Pasteur és Róbert Koch egészséget, Thomas Alva Edison, az ezermester, még álomnak is fantasztikus kényelmet. Ezzel szemben — mit adtak a hősök?. . . Juhász Vilmos a könyv első fejezetében megeleveníti és világos áttekintést nyújtó módszerrel állítja elénk Francalország történelmét 1870 —1900-ig. Egy vesztes háborútól egy győztes háború küszöbéig. Mit tanulhatunk a francai nemzet történelmének épen ebből a részéből? A harmadik köztársaság, az utált és megvetett népuralom 1870-ben kezdődött és ez a lenézett államforma végül is leterítette a dinasztikus és militarista német imperializmust. A szerző nagy embereiben érzékelteti a kor vezető eszméit. Gambetta, Thiers, Juies Ferry, Waldek-Rousseau, Combes, Jaures stb., stb., — s betegségeit, — Boulanger, Mac Mahon, Dreyfus és Picquart — melyek azonban csak időleges károkat okoztak és végeredményben tisztuláshoz vezettek. A következő fejezet címe: A nagy bekerítés — VII. Edward. Angol élet és politika a XX. század fordulóján. Valóságos mestermű ez, amely nagyon sok új és izgalmasan érdekes részletét leplezi le annak a zseniális és messzetekintő politikának, amellyel VII. Edward a világháborút készítette elő. — Nem közönséges gúny, hogy a nagy emberirtás grandiózus megszervezésének leírását — Louis Pasteur és Róbert Koch életmunkájának ismertetése követi, annyi halálthozó baktérium feletti diadal éposza. A veszettség elleni védőoltás felfedezését viszont a Rex Imperatorról Írott tanulmány követi, — Németország a nagy katasztrófa előtt, — majd az orosz viszonyokkal ismertet meg Juhász Vilmos s páratlan tudással és művészettel világítja át III. Sándor, Pobjedonescsev, II. Miklós, Rasputin, Sztolipin és Witte alakját. Végül az országok feletti láthatatlan birodalomba emelkedik fel, — a vallás birodalmába, mely reális hatalom és befolyását az élet minden terén érezteti — s nagy tanulmányban számol be a katolikus életről a modern világban. (Lisieuxi Kis Teréz.) Kovács György Kruppról, az ágyúkirályról és családjáról, majd Edisonról ad friss és markáns életrajzot s egy Bebel, Liebknecht és Jaurés-ről írt tömör és tartalmas tanulmánnyal fejezi be a könyvet, mely — épen azért, mert ketten írták — olyan gazdag, olyan egységes s részeiben egymásnak annyira ellentmondó, mint a politika
