Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Féja Géza: Oláh Gábor

óceánba hullunk." Meghatározta az ősi, nyugatnak kergető erőt, de mintegy benne feledkezett, beléje szédült. Nem vette észre, hogy ez is csak ütem és fölötte áll a sors összetett melódiája. Oláhban mindig az együteműség kísért, igaz, olykor megrázó erővel, de végeredményben mégis a csonkaság hatását kelti. Meglátta a szép halált: „Nekünk, magyaroknak sokkal tragikusabb szerep jutott. Ha csodák nem esnek, a mi jövőnk a nagyszerű Halál " Ez azonban még Vörösmarty romantikus pompával díszített halálviziója.

Oláh Gábor tele van vaskos debreceni végzettel s mégis forradalmas képzelet-felszabadítást akart. Nem bír elszakadni Debrecentől, belemélyed a vidéki őskorba, de amennyire belemélyed, ugyanannyi elszakadni vágvó energia is föltárnád benne. Oláhot nagyon nyugtalanította a debreceni valóság, a debreceni porban kövéredő vidéki őskor. Félig-meddig s gyakran egészen is megvetette és belekapaszkodott kora nagy lendüíéseibe. Csak jó idő múltán jött rá, hogy ama debreceni por, sár, kövérség, féktelen nyugalom, s féktelen magyar düh éppen őreá várakozik. Kiáltóan újat és nagyot akart adni, ami majd kiröpití Debrecenből, holott az örökebb termést a pátriája biztosította neki. Messzire lendüléseinek legszebb emléke a „Balgatag szerelem" című novella: kapkodás ez a „nagy szenvedély" után. S mellette jóízű honi históriák sorakoznak. Ingadozás két világ között.

Ettől az ingadozástól remeg legjobb megjelent regénye a „Táltos fiú" is. A magyar életnek olyan ősi képeit kapjuk itten, amilyenek csak Arany Jánosnak és Móricz Zsigmondnak adattak. Oláh világa a debreceni parasztpolgár a falu-város. Oláh megcsinálta a „Táltos fiu"-ban a héroszok nélküli magyar hétköznapok gyönyörű életét. A cseppről-cseppre hulló életveríték sós ízét, csillogását, barázdamosását írta meg e regényben. Különös indulatok, nagy emberi abnormítások írója akart lenni, pedig igazánban: a legegyszerűbb emberi dolgok, a természetes ösztönök és indulatkitörések költője. És ritka epikai nyugalommal, tisztasággal tud mesélni. Szinte megijedünk, mikor újra kaparni kezdi a földet képzeletének paripája. És görögtüzet lehelő, meg rajongásokat sziporkázó zseni-csemetét csinál Bakó Laciból, a táltos fiúból. Megijedt ugyanis, hogy hiányzik regényéből a ,hérosz", a „nagy lendület".