Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Féja Géza: Oláh Gábor

Ady Endre írta:

„Hepehupás, vén Szilágyban,

Hét szilvafa árnyékában Szunnyadt lelkem ezerévét, Paraszt zsályaként aludt el S bús krizantém fürttel ébredt Hepe-hupás vén Szilágyban."

E sorok bizonyos mértékben Oláh Gáborra is illenek. Parasztzsálya ő, de egy betévedt vágy a krizantém felé késztette. Akkor szép és igaz, mikor zsályavoltára emlékezik. S hogy mennyire igaz ez, legtökéletesebb műve bizonyítja, égy regény, a „Táltos fiú" folytatása, mely kéziratban várakozik még mindig. A tiszta realizmus, a humor és a szatíra tökéletes öszszeforrása, különös epikai hanggá való tisztulása ez a könyv. Ott marad a határai között, Ös-Debrecen életében, horizontjában s korábbi szertelenkedései helyét az érettség jóíze foglalja el. Remekmű ez a regény és komoly vesztesége irodalmunknak, hogy még mindig kéziratban hever.

Pedig hamis és csonka képet adhatunk csak Oláh Gáborról, ha ezt a csúcsát ném ismerjük. Kiadása, méltatása: nemzedékünk komoly kötelességei közé tartozik.

FÉJA GÉZA