Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Kritika - Féja Géza: A telep. Kassák Lajos új regénye - Erdőházi Hugó: Bölcsőtől a koporsóig. Kosztolányi Dezső
volt elég emberi ahhoz, hogy monumentális lehessen. Sok kiváló színt hozott Szabó Margit a pogány aszszony szerepében, de alakítását nem tudta eléggé belülről kivetíteni, néha megérzett rajta a jelmez, amit hordott. Két kiváló epizódalakot is láttunk, Lehotay Szalókja és Ungváry László Sebője sokáig emlékezetünkben fog maradni, habár ez utóbbi nem volt ment néhány fiatalos túlzástól. A december ötödikéi est ünnepi volt tehát, nemcsak egyéb vonatkozásai miatt, hanem irodalmi szempontból is. örömmel jegyezzük ezt fel és folytatását várjuk. Budapest, 1933. december 6-án. P. L. A TELEP Kassák Lajos új regénye. Pantheon-kiadás. 1933 Kassák új regénye egy nyaralótelep életét szeretné ábrázolni. A „telep" lakói munkások és munkanélküliek, akik egy kis sátortáborban, a folyóparton próbálnak örülni a nyárnak. Valósággal új emberi társadalom keletkezik itten a szabadban, kivetkőzve a városi civilizációból és új életfeltételek között. S Kassák munkásai a telepen egészen természetesen és öntudatlanul kispolgárokká vedlenek. Minden kényszer s minden külső erőszak nélkül tehát visszafojthatatlan élettörvények és társadalmi törvények parancsára — Kassák Lajos szerint. Tehát az író „forradalmi" társadalomszemlélete végképen holtpontra jutott. Kassák „megtért." A regény különben az „Űj magyar regény" című sorozat egyik köteteként jelent meg. Fogalmunk sincsen róla, hogy mi köze van Kassák munkájának az „új magyar regényhez", hiszen csupán az író szomorú elfáradásáról tudósít és a biztos öregedés színeit hozza. Kassák néhány régebbi novellájában s egypár versében komoly Ígéretek jelentkeztek, bár erőfeszítéseiben mindig több volt a szándékolt mutatványosság, mint maga az erő. Közben azután vlzsgálgatni kezdték, hogy mit is takar Kassák fennen hirdetett forradalma s úgy találták, hogy egy ügyes kispolgár rejtezik e forradalmi láz, illetve gyakran műláz megett. Ha valaki eddig kétségbe is vonta ezt, új regénye után nincs már helye a kételkedésnek. De holtpontról tudósit alkotó egyéniségének az élete is. A „telep" történetét nem tudta Kassák szélesebb sodrú eseménnyé duzzasztani s ezért felhígította némi lírai részletekkel. Bele-bele szőtte regényébe alkotó énjének a történetét abban az időszakban, mikor regénye keletkezett. S e részek szánalmasan sivárak és banálisak. Valami szürke tehetetlenség Iszapjába került, meghalt benne a hajdani erőmutatványok kedve s csupán a gépies munka erőfeszítéseit érezzük soraiban. Úgy látszik a múlt század eszmekörein (pl. a marxismus) nevelkedett írók végleg kifáradtak. Számukra érthetetlen új világ kezdődött. Előbb még megpróbálták kopott jelszavaikat tovább verklizni, de a teljes visszhangtalanságon okulva Inkább a csöndes feloszlás felé térnek. E csöndes bomlás: Kassák Lajos „megtérése." FÉJA GÉZA. BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG Kosztolányi Dezső (Nyugat-kiadás, Budapest.) Mindig meglepetés a Kosztolányiírás. Minden Kosztolányi-írásban van valami bizarr, valami rejtelmes, groteszk, ami kissé megborzongatja a lelket és érzéki hangulatba ránt. Kosztolányi mégis, a szépségek és a szépségek játékának gyermek-lelke ellenére is az élet nagy szerelmese és az emberi valóság fájdalmas arcú írója. Ez a könyve a bölcsőtől a koporsóig mutatja a generációk arcát; ezek az arcok inkább az individumok fotográfiái, mint egyetemes érvényű tanulmányok. Embersorsok novellákban. A különféle nemzetek embereit ismerjük meg. A műveltség ezekben lélekké változik s nemzetek történelme, kultúrája lobog fényképen át. Kosztolányi ezzel a könyvvel utinaplót adott egy szeszélyes utazásról, amit Időn, Téren, a Véletlenen és Sorson át abszolvált. Az utas érdekes, excentrikus ember, de lelkében vox humana énekel és megcáfolja a róla híresztelt „splendld isolation" vádját. Nyelve cselló és a pacsirta összjátéka. Látszólag képtelenség, mégis igaz. Erdő házi Hugó.
