Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

a versre, amelyet sehogy sem tudtam elolvasni, csak a nevemet néztem újra s újra a vers alatt. Azon vettem magam észre,, hogy két könnycsepp szivárog a szempillámon le s koppanva esik az ujságpapírosra . . ."

Nemsokára kötete jelenik meg Léván, de még ma is nagy a nyomdai adósságai. Biciklin járta a falvakat s úgy árulta a verseket. Küzdelmes hónapok voltak, senki sem akart verset venni s akinek elküldte, nem fizette ki . . . Hitt és remiéit, meg akarta mutatni, mire képes egy lelkes magyar fiatalember, aki minden bajon-bánaton keresztül mégis megmaradt magyarnak s példaadó szeretne lenni, de belebukott a vállaikozásba s a maga-megmutaitás sem úgy sikerült mint szerette volna.

„Példaadó" szeretne lenni. Megmutatója annak, hogy van még a falusi fiatalságban erő, magyar érzés, költői lelkűiét. Nem csoda aztán, ha nagy nekilendülései után, — hisz azért lírai lélek, — hamar letörik. Aztán új erőre kap. így háborog-hullámzik s közben egyre írja verseit. „Túltermelés" van nála, mint mindazoknál, akik valami új, érzékcsiklandó örömre kaptak s most nem bírnak betelni vele. Csontos Vilmois örül az írásnak, játszik vele, hisz benne. Vannak szép, költői sorai s természetesen sok kevésbbé sikerült vers is kikerül ebből a falusi műhelyből. De jellemző rá is, mint a többiekre, hogy komoly formaérzéke van. A rímek már egyszerűbbek, csiszolatlanabbak.

FALUSI IDILL

Este volt.

Már a hold

Ezüstjét rászítália a földre,

— Épen érett az alma s a körte, Pista mind a két zsebébe tett Almát is, körtét is. Elindult Csendesen az utcára . . . s evett . . .

Ballagás, Hallgatás, — No meg evés, — volt csak a dolga, Amíg odaért andologva Júliskáék háza elébe.

Kopogtatott; várt . . ajtó tárult s Pistára hullt a lámpa fénye . . .