Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"
Júliska A Pista Zsebéből azután kiszedte Egyenként az almát s megette. A körtét kötőjébe tette. És elnézték hosszan a holdat . . . — Pista, Júliskát így szerette . . . így szentimentális perc szülöttje: ÉN MINDENKIHEZ JÓ VAGYOK . . . Én mindenkihez jó vagyok nagyon. Szeretem a szegényt, koldúst, bénát, A dolgos, drága kéirges tenyeret. Szeretem a kereszt hordozókat S a kisdarabka, könnyes kenyeret. Én mindenkinek lelkemet adom. Tavasz virágát másoknak viszem, Mert minden szívre rózsát akarok . . . Mégis sok bánatrózsát szedtek össze, Büszke múltú, bús, szegény magyarok. Én mindenkinek dalomat viszem. Szívemben sír az élni akarás, A mások búja, könnye: bánatom. Gazdag, vagy szegény; csak magyar legyen! Én mindenkihez jó vagyok nagyon . . . Versein áthúzódik a fiatal költőknél divatos bánat, bú, nyomott hangulat. Néha egy jó versét elrontja az utolsó strófa. A kifejezésieket könnyen találja meg, tehát nem válogat s nem cizellál. Mindeme hibái ellenére tehetséges költő: remélhetőleg megtalálja önmagát s a helyes kifejezések útjára is rábukkan. * A másik ifjú költő a lévai Sass János. Neki is van már verses kötete, ő is az eleminél végezte be tanúlmányait, ő is ott szerepelt a lévai „költők" estjén, ő is ír majd meleg, formás, lélekből fakadó verseket, ha közben az életharc ki nem veszi kezéből a
