Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

melni. A termés félénk jelentkezése után valóban a „művelt nagyközönségen" a sor, hogy a gyenge hajtásokat ápolgassa, magáénak nevelje, erősítse s gyümölcseit éretté tegye.

E sorok írója kiváncsi volt a falusi költők életkörülményeire s ezért életrajzot kért tőlük: vájjon mennyibe világit bele egy önéletrajz a falusi költő lelkivilágába, meg tudja-e mutatni, hogy az írója valóban, belülről fakadóan! író-e, tölgyfák és rózsák-e versei szülői, avagy csupán a patakmenti fűzfa?

A legrészletesebb életrajzzal Csontos Vilmos, garamkissallói költő szolgált. Földműves szülei vannak, 1908-ban született s a körülmények úgy hozták, hogy rövid és szenvedéseiben kiadós szabóinaskodás után az asztalosi pályára lépett s most asztalossegéd. Nehezen keresi kenyerét. Szíve visszahúzza a földhöz. A fiatalember önéletrajza annyira hibátlan, oly sok érzéssel teljes olyan rendes írói eszközökkeí íródott, hogy nyomdafesték után kívánkozik. Ez az ember szívétől az agyáig író. Semmi egyébre nincs már szükségé, csak sok tanúlásra. Hogyan tudjon azonban tanulni, ha nyáron betonkeveréssel keresi kenyerét s egy kétkoronás bélyeg megszerzése számára nehéz kérdés.

„Szüleim földmívesek, mondhatnám napszámosok, — írja — öt elemi iskolám van. Gyermekéveimen a legnagyobb nyomor kisér végig. Főképp a háború alatt kenyérhiányában szenvedtünk sokat. Emlékszem olyan napokra is, amikor egyáltalán nem volt kenyerünk, — más kevésbé. Apám a fronton volt, anyám öregaipámma! együtt aratónak szegődött, hogy némileg mégis biztosítva legyen megélhetésünk. A nyomor csak fokozódott, amikor 1916-ban kis húgom született s a karéj kenyeret is ketté kellett törni ... A világháború vége se hozott jobb sorsot. Apám ugyan megjött közénk, de nem a régi erőben. Idegei megrokkantak. Alig léptem ki az iskolából, napszámba kellett járnom az urasághoz, hogy az így keresett fillérekkel én is hozzájáruljak létünk fenntartásához." így kezdődik az életrajz s így is folytatódik. Szabóinasnak megy, de a vásárrajárás terhét nem bírja. Asztalosnak adják. Lévára kerül s itt nyílik meg előtte a> világ. Később katonának viszik Prágába. Jóakarói, tanítói vannak. Aztán megjelenik első verse a BARS- ban.

„Kétszer is kiesett kezemből a lap, míg ráakadtam