Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

és kedélyvilágát? A divat lázától azonban mentesíteni kell a komoly irodalmat és művészetet. Ebben a társadalomban nem lehet külön kasztot teremteni, paraszti és munkás írókat, nem lehet külön mértékkel mérni, egyetlen helyes mérték van, amely az alkotás művészi értékét méri fel. Nem lehetünk elnézők senkivel szemben, aki kontármunkával jelentkezik az irodalom és művészet fórumán, csak azért, mert nem iskolázott szegény, de nincs helye a vállveregető fölényeskedésnek, ha igazi tehetség jelentkezik, akár csizmában, vagy kék munkászubonyban áll elénk. Papi talár, munkászubony csizma, elegáns dolgozó szoba, vagy földmíves kunyhó csak külsőségek, amelyek kihatnak ugyan az író belsejének alakulására fejlődésére, de fontos és lényeges a tehetség, bármilyeni életkörülmények között nyilvánuljon meg. "

Amikor én is őstehetségek felfedezésére indultam, nem a divat szeszélye, vagy a kuriózum hóbortja, vezetett, hanem pusztán azt vizsgáltam, jelentkezik-e ez a legfontosabb feltétel a három Garammenti költőben, akikkel foglalkozni akarok, tehát alkotásaikban valóban irodalommal, költészettel állunk-e szemben, vagy csupán versegetési ösztönnel. Csontos Vilmos, Sass János és Veres Vilmos ez a három Garammenti őstehétség és mind a három valóban tehetség, mert alkotásaikban felismerhető a művészi készség. Érdekes és jellemző, hogy mindhárman „a föld egyszerű szülöttei", mindhármukat a Garam völgye élteti és a barsi lankák vidéke költészetük igazi szülőföldje. Az Istenáldotta garamvölgyi táj, a füzesek, lankák, szántóföldek hangulata tette őket költővé. Küzdelmes útjuk volt, míg elértek a nyilvánosságig, de szent hit élt bennük és a tehetség szikrája is lángolt, így már táboruk is van, amely szívesen hallgatja őket.

Egyikük sem kiforrott még. Viaskodnak önmagukkal és a> világgal. A világ számukra: a magyarság, önmagukat a magyar térbe tudják legjobban elhelyezni s magyarság — szerelem: e kettő körül forog lírájuk. Tágabb világszemléletük nem igen van, aki azonban a szociális költészet kritériumával közeledik feléjük, ezt is megleli bennük, különösen Sass Jánosban.

Hogy e három fiatal falusi költőről írunk, az tulajdonképen csak példa, illusztrációja a falu lelkivilágának s annak a ténynek, hogy a sokat emlegetett friss vidéki erő olykor valóban komoly szellemi értéket tud tér-