Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Magyar irodalmi szemle - Szombathy Viktor: Három szlovenszkói versíró "őstehetség"

MAGYAR IRODALMI SZEMLE HÁROM SZLOVENSZKÓI VERSÍRÓ JÓSTEHETSÉG" Három garamvölgyi, falusi költőről akarok szólani. Divatos most az „őstehetségek" felfedezése s a fo­galom köznapi értelmezése azokat az írással, művé­szettel foglalkozókat sorozza ebbe a kategóriába, akik életkörülményeik következtében nem végezhet­ték el a hivatalos iskolát, nem tanúihattak, olvashat­tak, művelődhettek olyan mértékben, mint szerencsé­sebb társadalmi körülmények között nevelkedett tár­saik. A tehetség azonban a lélek sajátos velejáró­ja, isteni adomány, égi szikra, nincs társadalmi osz­tályhoz, előképzettséghez, iskolázottsághoz kötve. Akiben igazán írói, művészi tehetség van, kitör be­lőle, megérzik alkotásán, akár kényelmes polgári la­kásban, akár nyomortanyán töltötte ifjúságát. Az iro­dalom és művészet történetében nem újdonság az „őstehetség", száz és száz kiváló író és művész akad, aki az írás és olvasás elsajátítása után már nem jár­hatott iskolába, nem stilisztikából és poétikából ta­nulta az írás és költés szabályait, nem akadémián ta­nulta meg az ecset és véső kezelését és nem ismer­te az összhangzattant, amikor már remek melódiák buzogtak benne. Annyi bizonyos, hogy tanulnia, ön­magát művelnie a tehetségnek feltétlenül szükséges és a tanulatlan ember csak akkor lehet igazán ma­radandó értéket alkotó művész, ha az életiskolában pótolja mindazt, amit mostoha körülményei között az iskolában el nem sajátíthatott, de bizonyos az is, hogy tehetség nélkül művészi értékű alkotás nem születhetik. Az „őstehetségek" iránt mutatkozó buzgalom ko­runk szelleméből fakad. A népi erők egyre nagyobb súlyt nyernek a társadalmi s politikai életben s a népi osztályok iránti komoly érdeklődés mind jobban meg­mutatkozik. Irodalom és művészet sokszor szerencsé­sen tér vissza oda. ahonnan a nemzet életereje táp­lálkozik, az ősi talajhoz, a humuszhoz. Az egyszerű nép élete, küzködése, érzésvilága divatos tárggyá vált. Miért ne lenne divatos az, olyan költő és mű­vész, aki maga is az egyszerű nép sorából kerülve ki talán a legőszintébben, legbensőségesebben és legilletékesebben fejezheti ki az egyszerű nép érzés-

Next

/
Thumbnails
Contents