Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Kelen István: A londoni leány

leány számára; egzotikum. Átsétáltunk a Károlyhidon. Mindenféle megtörtént és kitalált legendát meséltem, hogy lekössem figyelmét. Áhítattal hallgatott. Néha fürkészve mustrált. Minden különösebb ok nélkül hirtelen kijelentette:

— Először

vagyok idegenben, ilyen messze. Az első utam ez. — Tekintete a messzeségbe révedezett. Vájjon mit látott? Egyáltalán nem érdekelt. Csak egy valamin törtem a fejem, de azt szinte elérhetetlennek véltem. Mert újra tetszett.

Leértünk a Károly-hidról, ahol ma szentek és a zsidóbetűs Krisztus-szobor türelmes megadással várja a végső, pártatlan igazságot, a hid alá értünk, oda, ahol csak ritkán járnak emberek. A kőperemre támaszkodtunk s néztük a hallgatag folyót. Már nem beszéltem. Azon törtem a fejem, miként csókolhatnám meg.. Átfogtam derekát, magamhoz húztam, hagyta. Szájam az ajka felé közeledett, nem ellenkezett. Megcsókoltam, egyszer, kétszer, sokszor. Hirtelen vadul ellökött.

— Nem

szabad, — suttogta — ha mégegyszer megteszi, sohatöbbé nem lát. ígérje, hogy nem teszi.

Addig kérlelt, amíg meg kellett Ígérnem.

— Jó,

nem teszem, ha maga sem akarja.

Felnevetett. Megértett. Gondoltam, most már minden rendben van. Továbbmentünk, felkapaszkodtunk a Hradzsinra sí lenéztünk a városra. Ekkor már néha tegeztem is.

— Látod,

ez Prága. Négy évig voltam itt és most elhagyom Soha nem szerettem, mert mindig egyedül voltam itt. Ha előbb jöttél volna és maradnál soká, talán és is maradnék. De szerencsére elutazol, vissza. Te Londonba, én Budapestre. De azért mégis együtt lehetünk. Keressünk egy csillagot az égen. Az lesz a mi csillagunk. Londonból ugyanúgy látható, mint Pestről. És ebben mindig találkozhat a tekintetünk. Jó,. Anikó?

— Igen,

nagyon jó.

S minden fogadalom ellenére bizony újra megcsókoltam. Hagyta, Sokáig jártunk a Hradzsinon, céltalanul, kissé álmodozva, talán kicsit szerelmesen is, de az ember soha nem tudja.

Haziakisértem.

— Akkor

holnap, — mondta még a szálloda kapujából.

Megindultam hazafelé, egyedül.