Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Zerdahelyi József: A levél
Gazda: így. Asszony (olvas): Régen készülök erre a levélre, sokszor volt eszembe, de csak halogattam, mert nem szívesen szomorítok senkit, hogy szomorítanám hát magukat . . . Gazda : Baja lehet . . . Asszony (olvas): De hát egyszer megtelik a papzsák is. Gazda: Meg a . . . Asszony (olvas): Ami nem fér, az kicsurog a száján . . . Gazda: Ki. Jani (a levél szövegre): Okossan mongya. Asszony (olvas): Engedjenek meg nekem, kedves szüleim (kis csodálkozással olvas tovább), olyan nehéz hozzáfogni, úgy fáj a szívem (mongya): mi baja lehet szegénnek? (a szeme könnyesedik). Gazda (cseppnyi nyugtalansággal): Olvasd mán... Asszony (olvas): Pedig nincs nekem semmi bajom. (Megkönnyebbül, mondja): nincs a lelkemnek . . . Gazda (megkönnyebbülten): Nincs no. Asszony (olvas) El lehetnék én holtomig ebben a nagy városban, ahol úgy zúg az élet, mint odahaza a jégeső . . . Van nekem dolgom bőven, meg keresetem is (kis szünet, gondolkozik). Azért valami baja lehet . . . Gazda (ezalatt kitalálja): Asszony van a dologban, alighanem. Asszony: Allehet . . . Mondtam én azt, nem illik hozzá az a lány. Gazda: Oszt mégis megadtad magad. Asszony: Szerette a fiamat. Jani: Szerette. Gazda (kis méreggel): Te honnan tudod? Jani: Úgy rítt a templomba, mint a szerelmes menyasszony.
