Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Zerdahelyi József: A levél

Asszony (már a szemét törölgeti): Ilyen lányba akadt szegény.

Gazda: Milyen lányba?

Asszony (feleszmél): Milyen? . . . Milyenbe? . . . (Kezébe veszi a levelet, mondja): Hallgassatok hát, ha olvasok. (Olvas.) Von nekem dolgom bőven.

Zsuzsi: Azt már olvasta.

Asszony (haragos): Mán te is járatod a szád?! (Olvas) Hálás vagyok érte kedves szüleimnek, hogy annyi gonddal-bajjal felneveltek. (Pityereg.) Gazda: Ne rijj, no.

Asszony (pityereg): Mikor olyasokat ír, szegény. (Leveszi az okulárét, szemét törölgeti.)

Gazda (elveszi az okulárét, felteszi, nehezen igazodik el a levélen): No . . . gonddal-bajjal felneveltek . . . (Kérdi.) Itt vótunk, ügyi?

Jani: ... gonddal,bajjal . . . Ott vótunk.

Gazda (olvas): Jó dolgom van, küldtem pénzt is haza, mikor lehetett, hogy kitisztuljon a telekkönyv.

Asszony (sírással bajlódik): Kitisztult.

Gazda : Ki. (Olvas.) Gyűjtöttem valami keveset a takarékba is, hogy gyarapodjunk.

Asszony (kividult, büszke): Egyetlen gyerekem! Gazda (mondja): Bajnak van a. főd ez is, ami van. Asszony (erélyes): A főd azér főd.

Jani (bólint): Főd.

Gazda: (bólint, mint a messzi visszhang): Főd . . . (Olvas.) A feleségem is szeretem, ő is szeret engem, annyi baj sincs köztünk, amit a légy a szárnyán elvihetne. (Mondja): Akkor nem az asszony. Asszony: Nem.

Jani: Mán nem.

Gazda (olvas): Nem bánt engem senki, igaz, hogy én sem bántok mást, csak akit a perben muszáj, az meg nem olyan. Ellakhatnék én itt holtomig.