Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Zerdahelyi József: A levél

Asszony: Zsíros. Kell-e másik adás?

Gazda: Nem kell.

Asszony: Iszik? (Merít a vödörből.)

Gazda: Iszok.

Asszony (nyújtja a tele itcét): Igyék.

Gazda (iszik, aztán az ókula után nyúl.)

Asszony (nem adja az ókulát): Hagy én olvasom. Zsuzsi (visszajön, a tűzhelyhez megy, rendezkedik.) Jani (a tálat a mosnivaló edényhez teszi): Köszönöm a vacsorát.

Asszony: Kell még?

Jani: Nem kell (közben elveszi az itcét, iszik). Gazda (pipára gyújt).

Zsuzsi (ezalatt az asztalhoz jön, a tálat elveszi, azután a tűzhelynél marad, mosogat).

Gazda (közben kezébe veszi az énekeskönyvet).

Asszony (ezalatt leül az asztalhoz, az ókulát a szemére teszi, majd figyelmes lesz a gazda kezében levő énekeskönyvre): Vagy az éneket? (Mozdul, hogy az ókulát levegye.)

Gazda (gondolkozás nélkül): Előbb a levelet.

Asszony (az ókulát fennhagyja, bontja a levelet). Vastag levél.

Gazda: Vastag.

Asszony: Gép irta.

Zsuzsi (mindig végig szokta hallgatni a levélolvasást, mint a máskori levélolvasásoknál áhítattal mondja): De nagy úr lett belőle . . .

Gazda: Nagy.

Asszony: Meg okos.

Jani: Nagy tudása van.

Gazda : Van.

Asszony: Ügyvéd . . . doktor. No (a levelet már kibontotta, véglegesen neki készül az olvasásnak, olvas): Kedves édesapám és édesanyám. Édes jó szüleim; (tempósan olvas, a hangja büszkeség, reszkető izgalom, anyaság): így mondja mindig.