Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Zerdahelyi József: A levél

Gazda: Adjon Isten, Zsuzskó (Az asztal felé megy, észreveszi a levelet, de nem érdekli, könyökön feltült ingét kezdi legönoyölíteni, majd pipáját sercegteti és a kostökke! együtt az asztalra teszi, majd leül.)

Asszony: Maradt-e még vetni?

Gazda: Végeztünk. (Leül.)

Asszony: Levél jött.

Gazda (egyszerűen): Gyött?

Asszony: Gyött. Még fejőskor hozta Zsuzsó, de mondok olvasni ráérünk dolog után.

Gazda: Rá.

Asszony (világot gyújt, bajlódik vele): Komisz petrol . . .

Gazda: Meg drága.

Asszony: Oszt aligság világít.

Gazda: A gyerek írta?

Asszony: Az . . . olyan, gépírásos.

Gazda (kényelmesen elhelyezkedik, közben): Ö avval ír ... Az ókula?

Asszony (a galuskával jön): Egyen előbb.

Gazda (szó nélkül eszik, bőven szúr a villára).

Asszony (kiszól az ajtón): Jani Te! (Gazdához): De soká szuszog avval a kifogással.

Gazda (evés közben): Van avval dolog.

Jani (bejön): Jóestét kívánok.

Asszony (tálat ad neki galuskával): Egyél.

Zsuzsi (villát ad neki, majd a ruhát szedi össze és viszi a szobába, úgy mondja Jani felé): Levél gyött.

Jani (csak úgy galuska közül): Levél?

Asszony (keresi az ókulát az aisztalfiába): Pedig idetettem.

Zsuzsi (karján a ruhákkal már félig a szobában van, most visszajön, kiveszi az ókulát a fiókból): Itt van, la. (Megy a szobába.)

Gazda: Jó galuska.