Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget

A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget*

A nyitravidéki magyar falvak összességét a köztudat általában magyar-palóc szigetnek ismeri. Elöljáróban leszögezhető, hogy e megállapitás, ha szépen hangzó is, nagyon felületes, amennyiben nem magyar-palóc szigetről, hanem félszigetről van szó, mert hiszen a nagy szlovák tengerben fekvő eme magyar falvak délkelet felé közvetlen kapcsolattal bírnak Léva vidékének magyar falvaival, mig dél felé szűkülő sáv formájában érintik Fajkürt környékén a másik magyar nyelvhatárt is, — s igy mint e két nyelvhatár északra húzódó nyúlványai alkotják a nagy kiterjedésű magyar-palóc félszigetet, melynek északi határa Vicsápapátinál torkollik a szlovák nyelvtengerbe, mig kelet felé Lédec és az egykori Hajnalpuszta alkotják a határt. E magyar nyelvterület nagyszámú községet foglal magában, melyek túlnyomó részben nyomasztó magyar többséget adnak, mig másutt jelentékeny magyar kisebbséget. E falvak nemzetiségi tekintetben való tagozását a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján más helyütt adjuk, — itt csupán felsoroljuk azokat a falvakat, melyek mint a magyarság bástyái és erős kisebbségei alkotják e hatalmas nyelvfélszigetet. Az a megállapítás, hogy itt nem magyar szigetről, hanem a többi magyar nyelvhatárral kapcsolatban álló félszigetről van szó, etnográfiai tekintetben érthető jelentőséggel bir.

Magyar falvak: Aha, Alsóbodok, Alsócsitár, Bábindal, Béd, Berencs, Csehi, Csiffár, Dicske, Geszte. Ghimes, Kálaz, Kólón, Lajosfalu, Lédecz, Menyhe, Mohi, Nagy és Kis Cétény, Nagyhind, Nagy és Kis Kér, Nyitraegerszeg, Nyitragerencsér, Nemespann, Pográny, Tild, Töhöl, Vicsápapáti, Zsére.

Kisebbségi magyar falvak: Alsóóhaj, Alsószéles, Bélád, Cabaj, Család, Fajkürt, Ivánka, Köröskény, Lapásgyarmat, Mártonfalu, Nagy és Kis Emőke, Lukigergelyfalu, Szalakusz, Ujlót, Ürmény, Óhaj, Tormos, Zsitvagyarmat.

Az egykori Nyitravármegye lakosságának nemzetiségi megoszlását illetőleg több újabb keletű szlovák munka, nevezetesen Anton Granatier: „Etnické rozhranie slovensko-mad’arské“ nehány figyelemreméltó és bizonyos tekintetben téves beállítású megállapítást tartalmaz, több helyen ténybeli tévedésbe esik, így egyik nagy tévedése az, hogy Nyitrát húsz százalékos ma’Részlet szerző ilyencimű tanulmányából, amely gazdag forrásmunkák és helyszíni tanulmányok alapján, bőséges illusztrációk kíséretében teljesen feltárja a felmorzsolódó nyitravidéki palócság szinpompás, tősgyökeres magyar életét.A kitüné tanulmánnyal még foglalkozni fogunk. (A szerk.)