Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-06-01 / 5-6. szám - Dallos István: A nyitra-barsi magyar-palóc félsziget
Dallos István: Tanulmány gyár kisebbséggel biró városnak tünteti fel, holott a hivatalos 1921-es népszámlálási adatok szerint a nyitrai magyarság nem egész tizenkét százalékát teszi ki az összlakosságnak. A Nyitra és Vágvölgyének elszlovákosodásáról Írva a Galgóc-Galánta- Ujlak-Érsekujvár-Nagyszombat-Verebély-Nyitra nyelvterület magyar elnevezésű községeinek múltját illetőleg megállapítja, hogy ha e községekben az utolsó két évszázadban szlovákositás volt, úgy ezt csak a szlovák asszimiláló erőnek lehet betudni, — és prof. Petrov dr. tanulmányára utal,, mely e tekintetben, elért nagy szlovák eredményről beszél. „Örömmel hajoltunk meg — mondja — Petrov véleménye előtt.“ A további gondolatfüzés során azonban fenti megállapítása dacára oly kísérletet tesz, melyben kimutatni igyekszik, hogy e régi magyar községek voltaképpen csak a XVI-XVIII. •században keletkeztek, mint a török elől menekülő nemesek telepítései. Mintha azonban érézné a kombináció ferdeségét, — hozzáfűzi, hogy nehéz igazságos Ítéletet mondani afelett, vájjon e községek magyar vagy szlovák eredetüek-e. E felületes megállapításokkal szemben számos kutforrásban találhatók nyomok arra vonatkozólag, hogy számos magyar telepítésű község éppen az idegen vidékről betelepített lengyelek és sziléziai bevándorlók nagy száma és asszimiláló ereje folytán szlávosodott el. Ez az asszimiláció főleg a magyar földmi vés osztályban éreztette rendkívüli erejű hatását, aminek az adott helyzetet illetően számos kézenfekvő magyarázata van. Maguk a földesurak és hozzátartozóik azonban megmaradtak magyarnak, de — mint Granatier könyve is megállapítja — a magyar nevű (és magyar telepítésű) községek adófizető polgárai már nagyrészben szlovák hangzású nevek viselői voltak. Fejtegetését, mely .egyes helyeken átsiklik a történelmi megállapításokon, — érdekesen fejezi be, azt Írva, hogy: „Éppen azon falvakban állunk magyarizálás előtt, melyek még ma is megőrizték eredeti szlovák nevüket. Ezek a legtermékenyebb vidéken, a Zobor alján vannak. Ezzel szemben azon községek, melyek neve magyarhangzásu, — szlovákok már a XVIII század eleje óta. Miképpen lehet ezt magyarázni, — veti fel a kérdést, melyre nem talált feleletet... A magyar-palóc falvak a fejlődés és továbbépítés növekvő perspektívájában élték életüket, aminek azonban ezidőszerint a mai gazdasági helyzet okozta pénztelenség, másrészt a mostoha bánásmód itt is megnyilvánuló jelenségei vetnek gátat, megakasztva a kívánatos fejlődést. Az ősmagyar alkotóerő kellő fejlődését a változó helyzetek bénítják. A falvak képe szomorúan csillan elő a komor háttérből és lakói jerikói siralmakban kiütköző panaszok sorát hallatják, amikor olyan sérelem éri őket, mely mélyebb sebet üt az érzékeny magyar leiken. A magyar
