Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Gömöry János: Diákfegyelmi ügyek a XVIII. században és a XIX. század elején

Gömöry János: Diákfegyelmi ügyek

ség és egyenlőség diadalrajutása a diákság legjobbjainak körében lehetővé tette a meggyőződés, a nemzetiségi gondolat szabad megnyilvánulását is. így érthető, hogy mig egyrészt a magyar nemzeti eszme a kollégium falain belül diadalt ül és a nagy eszmének országos viszonylatban is nagy hősöket nevel addig érvényesülhet ugyanilyen módon a német és a szlovák nemzeti eszme is, amennyiben a Magyar Társaság mintájára alakul német és szlovák nyelvmivelő egyesület is. Mily kár, hogy a természetes folyamat később nem talált megértésre, hiszen a testvéri szép együttműködésből kifejlődhetett volna a nemzetiségi kérdés helyes megoldása és Magyarország mint Keleti Svájc, mint a századok óta együttélő népek közös hazája ma például állhatna a tekintetben más államok és nemzetek előtt.íme

egy iskola belső életében egy ország sorsa tükröződik vissza.

*

Ne gondoljuk, hogy a kollégiumi ifjúságnak ez a nagyszerű átalakulása ment zökkenésektől.

A Kárpáthy Jánosok típusa még sokáig visszakisért. A vad, szilaj és dorbézolásra hajló ifjúságnak szelleme sokszor ki-ki tör és okoz sok-sok kellemetlenséget a kollégium elülj áróságának.Még

olyan kiváló ember is, mint Vahott Imre, emlékirataiban szinte kéjelegve beszé i el diákköri duhajkodásait. Virtusnak tekintették ezt nemcsak az ő idejében, de később is.

A XIX. század negyvenes éveiben szokatlanul sok szerb fiú jött fel a Bánátból és Temesből. A szerbek most kezdenek intenzivebben belekapcsolódni a nyugati kulturvilágba. Érdekes, hogy ezek a magyarországi szerbek gyermekeiket előszeretettel küldik a protestáns iskolákba. így Debrecenbe, Patakra, de Eperjesre is. Nemzeti öntudatuk mai értelemben még nincs. Tulajdonképen magyarul akarnak ezekben az iskolákban tanulni s emellett Eperjesen németül is. Magyar ruhában járnak, barátságkedvelők, elevenek és természetesek. Heves délvidéki természetükkel nem egyszer zavarták meg a város nyugalmát, békéjét. Sokan közülük állandóan harcban állottak az iskola törvényeivel. S miután otthonról jómódúak voltak és gavalléros könnyelműséggel vetették bele magukat a város éjjeli életébe: a mulatóhelyeknek közismert alakjaivá váltak. A városi fiatalság azonban verekedő, brutális természetük miatt nem kedvelte őket és igy gyakori volt az összetűzés közöttük. A főiskolai hallgatók között viszont sokan voltak, akik a virtuskodó szerb jogászokat szerették, mert velük maguk is egy húron