Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Gömöry János: Diákfegyelmi ügyek a XVIII. században és a XIX. század elején
Gömöry János: Diákfegyelmi ügyek pendítitek. A városi rendőrség és a kollégiumi fegyelmi szék ezzel a féktelenkedő ifjúsággal szemben sok esetben tehetetlennek bizonyult s igy kénytelen volt a végső eszközhöz fordulni. Az ezernyolcszáznegyvenkettedik év január hó 27. és 28 közötti éjszakáján a Feketesas* tánctermében még jóval éjfél után is eleven az élet. A fiatalság hódol táncszenvedélyének. A játékteremben pedig a kártyaszenvedély tartja fogva a város notórius kártyásait. Feltűnő sok közöttük az öreg ur, akik gyöngyöző homlokkal, a játék izgalmaitól eltorzult arccal forgatják az ördög bibliáját. * A Feketesas ma is Eperjes nagy vendéglője. Ma ennek kiegészítő része a színház és a vigadó. A régi .Feketesasban is volt táncterem, billiárd- és kártyaszoba és a földszinten étterem. Ezeket a helyiségeket a városi közönség épp úgy, mint a főiskolai ifjúság szívesen látogatta. A billiárdasztalnál már fiatalembereket pillantunk meg. A kártyásokat nem zavarják. Csendben, diszkréten viselkednek, mint igazi miveit ifjakhoz illik. Az egyik a Kerületi Tábla jurátusa, Wanczák József, a másik kettő előkelő városi polgárok nagyreményű sarjadékai, névszerint Bögözy Miksa és Schmaltz Károly. Az idő három óra felé járt. Valami családias jellegű mulatságból térhettek be ilyen későn a Feketesasba. Fiatal vérük a nagy vacsora után, amelytől csak az- imént állottak fel, lefekvés előtt testmozgás után vágyódott. Deh'át künn (a hideg, zivataros éjszakában, a sötét utcákon nem érezték jól magukat. Becsalta őket a Feketesas és most billiárdoznak. Ez a békés biedermeyeri kép azonban egyszerre megváltozik. A táncteremből jogászgyerekek jönnek át lármás jókedvvel, tánctól kilievült ábrázattal. Jól áll rajtuk fa magyar ruha; szépen hangzik ajkukról a magyar szó, pedig hát rácok: Petrovics Konstantin és Jankovics Pál. Amint megpillantják a három billiárdozó városi fiatalembert, felvillanó szemekkel intenek az utánuk kullogó jogásztársuknak, Lángh Istvánnak. Mintha mondanák.itt vannak, akiket keresünk. Most, már mi is sejtjük, hogy itt lesz valami. A jogászok és a városi fiatalemberek közt örökös gyűlölködés volt ebben az időben. Okát nem igen kell említenünk. Hiszen ezeket az állásban levő, házasulni készülő fiatal embereket bosszantotta a sok jogász lábatlankodása a városi szépnem körül. Nem egy közölúk — mint pl. Wanczák uram is — végig duhajkodta a jogászéveket. De mostt, hogy filiszterré lett, szakított múltjával és szolidaritást vállalt a városi fiatalsággal. Mint józan, lehiggadj férfiak emellett kerülték az összetűzést a jogászokkal, de azért ez elől nem tértek ki. Most is a három jogászgyerek provokálta őket. (Befejezés a májusi számban.) GÖMÖRY JÁNOS
