Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Sinka István verseiből (Megenyhülés. Jöttem. Dózsa koronázása)

Sinka István:

Versek

mert tűzpiros egük alatt sírnak, szeretnek, hisznek, csókolnak, szenvednek a varázsló parasztok, kik a mesgyék hű porán lépve készítik az örök, tündöklő kincset: szent bűz aszemékből kenyeret

[az ébredő nappaloknak.

JÖTTEM.

ősi utak lángoló porán és láttam a kévekötő lányokat amint aranyat szedtek és forró kezükkel megkoronázták a királyi földet csillogó vérrel és tiszta

[imádsággal.

DÓZSA KORONÁZÁSA

„Sárga homlokukkal már ide fordulnak a hegyek és a máglyák bíbor szemeiket kinyitják előttem, hogy amíg koronámat, ólomsaruimat kovácsolják az ötvösök — hát: legyen aki nézze tiszta

(homlokát

az új királynak.'

Vésztő