Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Simándy Pál: A láthatatlan gárda
A láthatatlan gárda Gonosz időket élünk s e zord napokban világszerte felmerül a kérdés: mi a tennivalójuk ma a Szellem és Lélek választott embereinek, e ma még láthatatlan gárda tagjainak? Heinrich Mann, a neves német iró nemrégiben nyilatkoztatta ki, hogy a ma Írójának, a szellem emberének — a tömegek oldalán a helye; át kell vennie azoknak célkitűzéseit, illetve parancsait, ki kell szolgálnia azoknak érdekeit. Julien Benda híres müvében: Trahison des clercs — a szellem embereinek ugyanezen eljárását árulásnak minősiti. Ortega dy Gasset pedig korunk tragédiáját látja abban, hogy «a tömeg elit nélkül kezd élni: maga szabja meg szórakozásait, életmódját: hetyke és renitens.» A kitűnő magyar esszéista: Németh László, a maga által szerkesztett és irt folyóiratban, a Tanú-bán harcot kezd egy «uj nemességért», a szellem embereinek szabadságáért, a «minőség forradalmáért». S Bar busse, Panait I s t r a t i, Ernst Toller és M. Gorkij esetei a bizonyság amellett, hogy a tömegmozgalmak nem tűrik a maguk sorai közt a szellem választott embereit. Az idő sürget és a történelem döntést parancsol. Az uj világ kialakításáért elsősorban hatalmas tömegmozgalmak, politikai pártok és társadalmi osztályok forradalmi szervei vívják a harcot. Hol a helyük hát a Szellem embereinek ebben az irtó küzdelemben ?A tanulságot sokan úgy vonják le, hogy a magányosság előkelő magatartásához menekülnek. R. Rolland, Európa lelkiismerete, pár évvel ezelőtt a proletártömegek igaza mellé állt és megbélyegezte az elhúzódásnak ezt a felelőtlen magatartását; s a vizenyős humanizmust nyafka érzelgősségnek minősítette. Ám ugyanolyan eréllyel és hangsúllyal emelte ki azt is, hogy a múlt minden igaz értékét, a szellem és a lelkiismeret szabadságát, az ethikai idealizmust meg kell menteni a kháoszból.$ Kik a Szellem és a Lélek emberei? Az utóbbi években sok gondolkozót foglalkoztatott a középosztály, általában az értelmiség problémája s a kérdésnek gazdag irodalma van. Mi nem ezt a kérdést vetjük fel most. Az a gárda, amelyről mi beszélünk itt, oly kategória, amely fölötte áll mindenfajta társadalmi rétegnek és minden osztályból rekrutálódik. írók, művészek, tudósok, gondolkozók, próféták és szentek tartoznak ebbe a közösségbe,
