Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Középeurópa szellemi együttműködése
Középeurópa szellemi együttműködése Középeurópa szellemi egységét nagy vonalakban körvonalaztuk. Rámutattunk azokra a közös gazdasági, politikai és kulturális jellemvonásokra, melyek indokolttá tennék e földrész népeinek hatékony közreműködését. De nem elég egy feladat megoldásának szükségességét hangoztatni — ki kell jelölni az odavezető utat is. Középeurópa békéjét eddig csak a hatalmi alapon felépült Monarchia tudta garantálni, de attól a pillanattól kezdve, hogy az államszövetség felbomlott s alkotó részei között a «politikai szabadverseny» megindult, minden politikai vagy gazdasági közeledési terv csődöt mondott. — A «reális komoly elmék» diplomaták, politikusok, közgazdászok holtpontra juttatták Középeurópa prosperitását, — fantasztákra, ideálistákra, írókra van szükség, hogy uj élet hajthasson ezen a földön. A szellemi határsorompók teljes* lebontásával meg kell ismernünk egymást, mert a nélkül sem együtt élni, sem egymás ellen sikerrel küzdeni nem tudunk. A sok közös sajátság azonban sokkal inkább a megértést, mint a széthúzást fogja szolgálni s könnyebben lesznek ennek segítségével feltalálhatok a tömörülés és együttműködés utjai. Ifjabb Andrássy Gyula gróf mondta, hogy: «A politikában S a társadalmak életében nem annyira az érdekek, mint az érdekekről vallott nézetek a fontosak». Remek politikai axióma! — Középeurópa érdekei azonosak, csupán az ezekről alkotott nézetek külömböznek. Azonban mig az érdekek vagy állandók, vagy csak nehezen átalakíthatok, a nézetek változása könnyebben keresztül vihető. Becsületes, bátor, puritán irodalommal uj világokat lehet teremteni, ha szembenézünk korunk uj és parancsoló fényeivel, ha nem zárkózunk el a «magunk revíziójától.» Eötvös József «A XIX. század uralkodó eszméiről» írott hatalmas munkáját a következő szavakkal vezeti be: «Bár a legdurvább anyagisággal vádolják e kort, amelyben élünk: ha nyugodtan vizsgáljuk, amik körűiünk történnek, mindnyájunknak meg kell győződnünk a felől, hogy alig találhatni a történelemben egyetlen századot, melyben egész népek bizonyos eszmékért nagyobb készséggel áldozták volna fel anyagi jólétüket» mint manapság. Eötvös megállapítása századunkra is vonatkozik. Soha még az emberiség nem vétett, annyit saját jóléte és a civilizáció ellen, mint ma — egy-két fikció, vagy tévesen értelmezett eszme kedvéért. — Nemes energiák tehát ma is lüktetnek a világban, csak felhasználásuk téves és rosszirányú. Az eszmék tisztázása, átformálása, «feljavítása» tehát a legsürgősebb feladatunk s erre kell minden energiánkat koncentrálnunk. «Kell lenni — irjaBárd Oszkár — kell lennie egy szónak, amitől a vad láng bénultan kihuny, mitől a dac a semmiségbe hamvad
