Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Zerdahelyi József: A násfa
Zerdahelyi József: Á násfa és önmagától megtorpan a gúny; e szomorú és kirabolt világnak oly keservesen nincs már semmije, hogy e mágikus, bűvös, drága szónak kell valahol, nagyon kell lennie ! !...» Ha az irodalom liü akar maradni «utópiákat» kergető legszentebb tradícióihoz — lehetetlen, hogy ezt a «mágikus bűvös, drága» szót egyszer meg ne találja. PONGRÁCZ KÁLMÁN A násfa Színesen és tarkán hömpölygött a korzó a szűk utcán. Ahol hegynek fordul a kőburkolat, ott a hömpölygés elfogy és visszafordul és kimeztelenedik az utca. Kicsi ékszerbolt keskeny ablaka búcsúzik itt a nyári napsugártól. A sárga világosság megragyog az üvegtáblán, mely mögül valami polcokról nehány ezüstbőt vert billikom tükrözik előkelőén és hidegen. Az ablak felett cégfelirás van. Willinger, Semmi egyéb. Aztán úgy mellmagasságban kőbe vágott évszám. 1726. A firma születésének az esztendeje. Pontosan kétszázharminchét év. Alexander Willinger az ajtóból nézi a korzót. Kicsiny, hószakállas, gyűrött ember. Maradéka egy másik világnak. Fekete klott munkaköpeny van rajta, csak épen hogy felkelt a munkaasztal mellől. Az üzletzárás előtti félóráját állja és a nap egyetlen pipáját füstöli el a körmöczi csutorán. Úgy néz át az idő felett a rövid lányhajakra, ahogy a bohócsapka alól többnyire sárgán kimaradnak, a rövid szoknyákra,' a barnára, vörösre égett mezítelen karokra, a szózavarból ki csillanó kacagásra. — Alexander Willinger nézi, de messze marad tőle és nem szakad el a maga régi világától. Ott jár a gondolata a háta mögött a műhely szerszámai között, ahonnan most az ötvösinas rakosgatása hallatszik. Éjszakára készíti a műhelyt, elpakol, hogy reggel a munka kezdetén kézre adhasson mindent a mesternek. A korzóból most kiszakad két fiatal úr. Idegen hangzású németet beszélnek.— Jó estét.— Tessék — terelgeti őket az öreg, aztán beáll a pult mögé — mivel szolgálhatok ?— Szeretnők ezt az ékszert megbecsülteim — és selyem papircsomag kerül a pultra.
