Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Középeurópa szellemi együttműködése
Középeurópa szellemi együttműködése alatt feltűnt hun — török népek, a bolgárok, avarok, kazárok, kunok, tatárok» leszármazottai. «Ezek az erők — Írja — fejlesztették ki a horvát, szerb, román népiségeket, a marohán államot és legalább részben a lengyel és cseh államokat is.... Lényeges külömbség e népek között ma is (csak) az ősi avar bolgár elkülönülés kettőségében gyökeredzik. Az avar terület lakói a magyarok, horvátok, szlovákok, keresztény germán kulturájuak, a bolgár jellegű szerbek, románok, bolgárok turkobizantin kulturájuak. Előbbiek római katholikusok és protestánsok, utóbbiak orthodoxok. Előbbiek jóval kulturáltabbak, utóbbiak fajtisztábbak. Előbbiek nyíltak és őszinték, utóbbiak többé-kevésbbé megbízhatatlanok, de nagyobb fanatizmusuk nagyobb tömegerőt tud kifejteni.:»Ez elmélet helyességét és alaposságát sajnos nem áll módunkban ellenőrizni — de a «közös szépségideál» kialakulása a faji szempontok kikapcsolásával is megmagyarázható e terület szoros gazdasági struktúrája folytán. A tulnyomólag agrár termelésű Kelet sokkal inkább megőrizte a társadalmi fejlődés ar?:ziokralikus jellemvonásait, mint az ipari gócpontokban tömörült Nyugat, hol a gyors ütemü demokratikus fejlődés révén az egyéni érvényesülés, illetőleg kiemelkedés vagy elkülönülés lehetősége egyre inkább szükebb térre szorult. Keleteurópa ezen jellege miatt nem tudott a Lajtán túli területen a parlamentarizmus rendszere megszületni és funkcionálni, pedig e kormányforma ép oly jellemző és kiegészítő vonása nyugati kultúránknak, mint akár a renaissance vagy felvilágosodás mozgalma. Középeurópa a nemzetileg homogén, iparilag kifejlődött és nagy múltra visszatekintő városi élettel biró Nyugat testére szabott politikai rendszereket más összetételű viszonyaira sikeresen alkalmazni nem tudta, ezeket csak formailag tudta adoptálni, mert más politikai talajból sarjadtak, de sajnos annyi erővel és annyi előkészítéssel nem rendelkezett, hogy speciális «genius loci»-jának megfelelő rendszereknek adjon életet. Hiányzott ehhez a szellemi alapvetés, a középeurópai irodalmak egészséges árucsereforgalma, a középeurópai irók tervszerű együttműködése. Az alap pedig erre az eddig vázoltak, s közösen kialakult — agrár talajból sarjadt — «szépségideál» alapján meg lett volna. Tudatosítani, fejleszteni, színezni kellett volna ezt a mentalitásában hasonlónak mondható középeurópai pszihét, melynek pozitív jellemvonásait már jellemeztük, de amelynek speciális jellegét a Kelettel szemben pz a tulajdonság is karakterizálja, hogy szellemileg még bent él a nyugati kulturmozgalmakban, túlnyomó részében idegen a bizantin orthodoxiától s igy át van hatva európai kultúránk szkeptikus szellemétől, mely Keleten — az orthodox és bolsevista vak hitek — honában merő ismeretlen. .
