Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Középeurópa szellemi együttműködése

Középeurópa szellemi együttműködése

nemzeti kultúra kifejlődését, mert a Rómából visszatérő papok magukkal hozzák a latin testvériség gondolatát. A magyar nemzeti ujjáébredés hatása alatt fejlődnek ki — azonos érzelmi és gondolati tartalommal — a hazai nemzetiségi mozgalmak s hogy a magyar hatás a triánoni határok megvonásával sem szűnt meg, azt mutatja az a tény, hogy az utódállamokban egymás után jelennek meg terjedelmes és igen komoly irodalmi munkák, melyek mind a magyar írók kisebb vagy nagyobb hatásáról számolnak be. Pavel Bújnak a pozsonyi egyetem profeszszora már második könyvét adja ki Arany Jánosról s a szlovák irodalomra gyakorolt hatásáról. A Liter atura — Umeníe — Kritika c. szlovák folyóirat Ady egyre terjedő szlovák hatásáról panaszkodik. Rebreanu a népszerű román iró — «Adam si Éva» c. regénye «Madách Imre nagy filozófiai drámájának reminescentiait tartalmazza». Folytathatnánk igen hosszan, oldalszámra még ezt a felsorolást, de a közvetlen és mély hatásról sokkal megbízhatóbb és pontosabb képet kapunk akkor, ha rámutatunk arra, hogy a mai Utódállamok szellemi újjászületésének mozgalma magyar területen keletkezett ( Szerbia és Románia csak 1878-ban leltek független államok.), a magyar közjog világában felnőtt, de vérében idegen eredetű nemesség volt kisebbségeinknél is nemzeti mozgalmaik megszervezője, később a magyar iskolákból és egyetemekről kikerült nemzetiségi intelligencia vette kezébe e mozgalmak vezetését úgy a régi Magyarországon, mint a háború előtti Balkán — anyaállamokban. A román közoktatást az erdélyi emigránsok szervezik meg, az első szerb irodalmi egyesületek magyar földön keletkeznek s mikor a, világháború kimenetele folytán e területek idegen imperiumok alá kerülnek, a magyar kultúra hatása alatt felnőtt nemzedék még nagyobb jelentőségre és befolyásra tesz szert s igyekszik azt a szellemet meghonosítani saját hazájában, melyet a magyar állam határain belül magába szívott.

A kulturális és történelmi szálaknak ily szoros összefüződése mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy e terület —nemzeti ellentétei dacára is — bizonyos pszihikai homogenittásra tett szert. Kászonyi Ferencz abaujszántói főszolgabíró a német irodalomban is nagy sikert elért s Leipzigben 1931-ben kiadott «Rassenverwandschaft dér Donauvölker» c. munkájában helyesen mutatott rá arra, hogy a dunai népek társadalmi, politikai, gazdasági és állami «szépségideálja» azonos s igy érzelmi közös nevezőre hozásuk — az etnikai és nyelvi szempontok háttérbeszoritása mellett — egyáltalán nem látszik lehetetlennek. Kászonyi ez érzelmi egyöntetűséget — ami irodalmi szempontból felbecsülhetetlen értéket jelent az együttműködés szempontjából — arra a körülményre vezeti vissza, hogy a hat dunai nép vezetőrétege — szerinte — «a külömböző nevek