Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Középeurópa szellemi együttműködése

középeurópa szellemi együttműködésé

tói kínálkozik egy gazdaságilag egészségesebb keret kialakítására. Indokolja ezt földrajzi tájegysége is, melyet forgalmi szempontból a Duna karakterizál legjobban s melynek magját képezi az a terület, mely a világháború előtt a magyar Korona fennhatósága alá tartozott. De Középeurópa egységét dokumentálja az a tény is, hogy e terület politikailag majdnem mindig egységet képezett előbb a nagyhatalmi szerepet játszó Magyarország, majd 1526 után Ausztria, illetőleg a Habsburgok vezetése alatt.Ami

már most a terület kulturális jellemvonását képezi — erre vonatkozólag két felfogás küzd egymással. A germánista Bleyer Jakab szerint e terület kulturális arcát Bécs határozta meg s szerinte minden európai mozgalom, mely Bécsen áthaladva jut el a dunai népekhez, külön ízt, sajátos jegyet kap.»*

s igy Középeurópa szellemi hegemóniája is osztrák kézben volt összpontosítva. Ezzel szemben Eckhardt Sándor azt vitatja, hogy «ha igaz is (az), hogy a magyarság, mint a többi dunai népek, részt kapott Bécs művelődési kisugárzásából, elég erővel és tekintéllyel rendelkezett ahhoz, hogy ő maga is szellemi leadó állomássá váljék.»**

Állítása bizonyítására hivatkozik többek között arra is, hogy: «A magyar protestantizmus például nem sokat köszön a Habsburgok székhelyének, mely legújabb időkig a katholikus visszahatás középpontja volt. így aztán majdnem az egész magyarországi magyar, szlovák, sőt német nyelvű protestáns irodalom irányítását nem Bécsnek... köszönheti... A középkorból és a renaissance korából ismeretes a francia, lengyel és olasz egyetemek, Páris, Bologna, Pádua, Krakkó erős közvetlen hatása. És még a XX. században is egy olyan tisztára német eredetű szellemi mozgalom, mint a hegelianizmus, mely magyar földön erős vitára vezetett, semmiféle kapcsolatban nem áll a császárváros szellemi életével.»***

A két álláspont közül Eckhardtét kell magunkévá tennünk. Buda és Pest «a magyarsággal közös politikai életet élő egyéb nemzetek számára szellemi kisugárzási központot» alkottak s a pesti egyetemi nyomda privilégiuma volt a hazai szláv — azaz szlovák, szerb, horvát — és román nyomtatványok kiadása, ami szintén nem múlhatott el hatás nélkül. «A magyar romantika óta alig van nevezetes magyar költő vagy regényíró, ki ne találta volna meg hazai német, szlovák, oláh vagy szerb fordítóját.» II. Rákóczy György az, aki a bibliát latin betűkkel románra fordittatja s ezzel a románságot a latin kultúrához visszavezeti. A hazai görögkatholikus vallás behozatala indítja meg a román