Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: Középeurópa szellemi együttműködése
Középeurópa szellemi együttműködése* La Rochefoucauld — a szellemességéről és kalandjairól híres — francia főur szerint a „szellem galantériája az, ha (az ember) kellemesen mond el hízelgő dolgokat.“ Mikor a debreceni Ady Társaság megtisztelt azzal, hogy előadás tartására szólított fel, a Társaság belém vetett bizalmát La Rochefoucauld tanácsával akartam meghálálni. Kellemes és hízelgő formában elcsevegtem volna Önöknek a középeurópai kérdésről s egy-két jelenleg még megoldatlan probléma felületes érintése után megállapítottam volna azt — hogy tulajdonképpen nincs is megállapítani való. Minden a legszebb, legjobb rendben megy előre, a politikusok, diplomaták, közgazdászok, mint bölcs Istenek ülnek az Olymposon, s nekünk pedig kívül álló halandóknak nincs jogunk arra, hogy cselekedeteiket csak a leghalványabb formában is bírálat vagy kritika tárgyává tegyük. Később ettől a szándékomtól mégis elállottam. Eszembe jutott, hogy La Rochefoucauld óta két és fél század múlt el s a XX. században többet nem divat sem hízelgőt, sem kellemeset mondani. De eszembe jutott az is, hogy számomra — ki a politikai irodalomban szoktam a mai kor égető problémáit megkerülni — az igazmondásnak még egy ilyen alkalma rövidesen aligha fog adódni, mint most, mikor egy — személyi és gazdasági érdeken kívül és felett álló — illusztris irodalmi társaság állít a dobogójára azzal a hallgatólagos meghagyással, hogy egy politikailag szinte megközelithetetleunek látszó probléma szellemi vonatkozásairól előadást tartsak az igazmondás és őszinteség olyan lendületével, amilyennel jelenleg — sajnos — ma már csak a poéták vagy egyes regényírók rendelkeznek. A fekete és fehér angyal küzdelme eldült az utóbbi javára. A valóság szempontjait sokkal inkább a célszerűség, mint igazság szerint mérlegelő publicistát legyőzte bennem az iró, a regionális érdekekért küzdő harcost az ember. Nem irok bevezetést, nem tompítom a kérdés érdességét, nem rejtem el a probléma lényegét, — nevén nevezem a gyermeket: ’Szerző felolvasása a debreceni Ady Társaság 1933 február hó 2-án tartott ülésén.
