Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény

kor megállóit előtte. Feri lopva végigmérte.

— Hazajöttél? — emelte riadtan, rá a tekintetét.

— Mondd, katicabogár, mért félsz te tulajdonképpen tőlem? •— szólt Feri.

— Én?... Nem félek, — igyekezett elrejteni a zavarát. — Csak be akartam menni, hogy felteritsek uzsonnára.

Feri elállta az útját.

— Eddig még nem hallottam tőled mást, mint ezt. Amióta itthon vagyok, örökösen etetni akarsz. Énmiattam ne teríts fel, nekem ne adj semmiféle ennivalót, mert én nem vagyok éhes, Ellenben légy szives és felelj arra, amit kérdeztem.

— Mit kérdeztél?

— Azt, hogy mért menekülsz előlem? Ahogy megpillantsa, rögtön elszaladsz.

— Dehiszen hat óra? Édesapám is jöhet minden percen.

— Érts meg, nem vagyok éhes, nem szoktam vacsorázni. Maradj itt, beszélni akarok veled.

Juliska nem mozdult.

Feri rászólt;

— Ülj hát le, ne kéresd magad!

Juliska összerezzent:

— Nem kéretem... — mondta halkan, a ‘hangja és a tekintete azonban elárulta a félelmet.

Feri elfordult tőle. Máris megállapította, hogy rosszul kezdte. Ha igy folytatja, nem megy vele semmire.

Leüli és évudésre fordította:

— Szóval nem félsz tőlem, kéretni sem kéreted magadat, csupán beszélni nem akarsz?

Juliska nem tudott eligazodni ezen a hirtelen változáson.

— Olyan furcsa vagy, — mondta őszinte beismeréssel, — igazán nem is tudom, mit csináljak.

Feri el akarta fogni a tekintetét:

— Majd én megmondom.

— Mondd. Most már én is igazán kiváncsi vagyok.

Feri elégedetten bólintott. No lám, egy keményebb szó és már meg is kezdték az ellenségeskedést. Nem. Ez igy nem vezethet jóra, ö nyílt harcban nem győzhet.

Legjobb, ha visszavonul és tréfával üti el a dolgot.

— Nem tartalak vissza. Igazad van. Eredj be és terítsd meg az asztalt. Aztán megyek én is és megmondom majd később, hogy mit akartam.

Juliska tétovázott.

— Kávét, vagy valami hideget parancsolsz?

— Azt parancsolom, amit adsz.

Nevetett. Juliska nem szólt, bement.