Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajos: Regény

Feri utána nézett. Érdekes, sohsem hitte volna magáról, hogy komiszkodni is képes. Ennyire kihozta volna az a másik sodrából? Tehetetlenségében Juliskán akarja kitölteni a bosszúját? Egyenes és becsületes eljárás ez?

Szép szóval is megértetheti vele, hogy nem látja szívesen a házukban, hanem rábízza, hogy ö válasszon. Vállaljon állást hiszen oklevele van, ő nagyon szívesen utána jár és kinevezteti valami közeli faluba, vagy pedig kéresse meg a kezét Bendeguzzal és menjen hozzá férjhez mennél elébb.

Másnap reggel Juhász Feri bement Battonyára Szoboszlay - hoz és beszámolt neki az eddig történtekről. Ezzel fejezte be:

— Az volna a legjobb, ha kineveztetnéd valahova tanítónőnek.

— Kit? —kérdezte Szo’o^zlay.

— Juliskát.

Szoboszlay gondolkozott. Az ajkát harapdálta.

— Nos? És apád? Ö mit szólna hozzá ?

— Semmit. Úgy vettem észre, az öreg fél tőlem. Amióta itthon vagyok, úgyszólván rá sem mer nézni Juliskára. Úgy bánik vele, mint édes gyermekével.

Szoboszlay a földet vizsgálta.

— Hm !... — tűnődött. — Az öreg ravasz kópé. Ki akar játszani bennünket. No dehát a mi eszünkön nem jár túl. Kineveztetem a lányt valahova, aztán elzsuppoljuk. Te meg, hogy végleg rátedd a házasságukra a koporsófödelet, legjobban teszed, ha módszert változtatsz. Udvarolj Juliskának. Ha sikerül magadba bolonditanod, örökre megszabadulsz tőle.

Feri megdöbbent:

— Bolonditsam magamba? — kérdezte elhülve.

— Igen, ez a legjobb mód, hogy kiábrándítsd meg észretéritsd apádat. Hadd lássa meg magát a női hűtlenség tükrében.

Feri későre felelt.

— Nem.. — mondta csendesen. Ez lehetetlen játék lenne a részemről. Inkább neveztesd ki tanítónőnek. Úgy is megszabadulhatunk tőle.

— Ahogy gondolod.

— Elront kend mindent, —förmedt tréfásan az öregre.

Amikor Feri elment, Szoboszlay azonnal hivatta Juhászt. Juhász megütödött:

— Hogy — hogy? — szegte meg a nyakát.

— Úgy, hogy nem legyeskedik kigyelmed eleget Juliska körül.

— Hászen égyre-másra ölelöm.

— öleli ám, de úgy, mint a lányát. Pedig Feri máris saj-