Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

Bibó Lajo«: Regény Kintről már hallatszott is az apja hangja : — Hol van ? Feri kiszólt: — Itt vagyok. Jövök ! Kilépett az ebédlőbe. Édesapja ott állott előtte. Feri azt hitte, káprázik a szeme. Apja két év óta nemhogy nem öre­gedett, hanem még inkább fiatalodott. Nem változott semmit sem, csupán a fejét havazta be a közelgő tél. S ahogy rámo­­solygott, hatvan éve ellenére is még mindig olyan egyenesen, keményen és dúsan akár egy lombját lengető cserfa, mindig nevető, szürke szemével, napbarnitott arcával, roppant terme­tével úgy festett, mint egy szelid, mesebeli óriás. ö szólalt meg. — Na ! — lépett előre. — Hát mégiscsak elhozott a vonat? Feri megszorította a feléje nyújtott kezet, aztán lehajolt és megcsókolta. — Elhozott, édesapám. Itt vagyok, hazajöttem. Szabályos, meleg dióbarna arcán, fekete szemében, kicsi, de kemény száján, tiszta és nyugodt tekintetében, ami mind az édesanyja borús és megejtő szépségére emlékeztetett, ott di­csekedett mindenütt az apjához való hasonlósága is, s jóllehet, maga is magas és sudár volt, alig ért az öreg válláig. Juliska látta, hogy a megilletődés elvette a szavukat, s hogy átsegítse őket a meghatottságukon, megszólalt : — Üljenek le, édesapám, azonnal hozom a reggelit. Juhász megnézte Ferit. — Aztán? — adta fel a szót. — Semmi különös, — felelt Feri. — Gyütt a vonat röndösen ? — Igen, nem késtünk. Juliska, amikor elszaladt az apjáért, nem szólt senkinek, mégis, tiz percen belől mindenki tudta a faluban, hogy Feri hazaérkezett. Döngicsér rontott be elsőnek : — Na, te lókötő, te minden tisztességes ember szégyene, te akasztófavirág, te, hát mégis csak megjöttél ? — kiáltott már messziről. — Gyere ide, hadd csókoljalak fültüvön! Feri elébe lépett. — Jó napot, Döngicsér bácsi ! — rázta meg a rezesorru kis hörcsög ember kezét. Később megjött az öreg pap, meg Böcögő is, akit Szobosz­lay megnyugtatott, hogy ne 'féltse Juliskát, mert Feri csak azért jött haza? hogy kibéküljön az apjával. Vidám hangulatban telt el a nap, végehossza nem volt az ölelgetődzésnek. Feri úgy határozott magában, hogy az első néhány napot megfigyelésre

Next

/
Thumbnails
Contents