Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája
Bibó Lajos : Regény — Igen ! — Jézus Mária ! — sikoltott a tanítónő. Döngicsérné akaratlanul is megtör ölte a kezét. — Levelet irt ? — Sürgönyözött Szoboszlaynak. Döngicsérnének egyszerre elnehezedett a melle. A szoba ajtajára mutatott: — Parancsolj lelkem, — tessékelte be Böcögőnét. Érezte, hogy lábai felmondják a szolgálatot s összeesik, ha rögtön le nem ül. A tanítónő már kint volt az utcán. Kovácséknál, a tiszttartóéknál valósággal beesett a kapun. — Táviratozott! — kiáltott oda Kovács Erzsikének, aki a filagória előtt ült és horgolt. — Kicsoda? Ki táviratozott? — rezzent össze ‘Erzsiké, nem tudta mirevélni ezt a kétségbeesésnek is beillő lelkendezést, amivel a tanítónő berontott. Erzsiké asztalterítőt szőtt, pamutot készült felvetni a rámára. Letette a gombolyogot és most már maga is felállóit,' — Talán csak nem?... — mondta hirtelen elhalványodva. \ — De igen ! — Juhász Teri ? — ö ! Erzsiké érezte, hogy a hangja remeg: — Kitől hallottad ? — Most jövők Döngicséréktől. Magdus, Böcögőné is ott van, neki mondta az ura. Erzsiké még az első meglepetésből sem ocsúdott fel. Minden erejét összeszedte, hogy elrejtse a felindulását. A hir a legközelebbről őt érintette, de nem akarta elárulni a tanítónő előtt, hogy a szive mekkorát dobbant. Két év óta készült erre a napra, két hosszú esztendő óta várta ezt !a pillanatot, s most felszökkent benne a diadalmas öröm, hogy nem várt hiába, a leszámolás órája íme végre mégiscsak elérkezett, szemtől,szembe kerül ismét Juhász Ferivel, s elégtételt vehet magának mindazért a megaláztatásért, amit miatta elszenvedett. — Nos? Ha hazajön, hát akkor itthon lesz! — vont a vállán. — Annyi az egész, hogy egy emberrel több lesz a községben. A tanítónőt annyira felizgatta a hir, hogy már futott is tovább: — Ezért jöttem csak! — hadarta.- — Már megyék is! Pá! Majd délután átjövök. Félóra alatt végzett valamennyi ismerősével, s óra múlva az egész falu tudta a nagy eseményt.
