Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-12-01 / 10. szám - Bibó Lajos: Pali bácsi fifikája

BEÜT A MENYKO

Julius volt, szikrázott a fény, az alacsony házak ereszein verebek csiripeltek, a kertek áléit boldogsággal pihentek a délelőtti melegben, a föld álomba halkuló csenddel mosolygott fel az égen tovavitorlázó fehér bárányfelhőkre, — Kaba község-; ben nem rezdült még a falevél isem.

Böcögő, a jegyző irodájában ült. A pipáját akarta éppen megtömni. A dohányos szitát, amiben a töreket tartotta, már le is emelte a telekkönyvről, amikor kint az előszobában hiiv* télién berregni kezdett a fali 1?' \on.

A testes, vastagnyaku, h .rcsabajuszu ember ijedten ütötte fel a fejét a váratlan vész jelre. Lelke mélyéből gyűlölte a telelefonl, amely mindig a legfontosabb munkájában zavarta meg, s pillanatig most is habozott, kimenjen-e, vagy pedig hagyja, hogy tovább csörömpöljön. Bizonyosan az alispán keresi, futott át rajta, s nyögve kikászmálódott az öblös karosszékből, kiment és leemelte a hallgatót.

— Halló? — szólt bele a telefonba.

— Böcögő? — hangzott az alispán hangja.

— Én vagyok, parancsolj, méltóságos uram.

Hallatszott, hogy az alispán köhint, köszörüli a torkát, aztán újból a hangja :

— Kérlek szépen, ráérnél-’, délután egy félórára ?

Böcögő összerezzent:

— Rá, — mondotta szolgálatkészen.

— Akkor gyere be kérlek négyre, meg akarom veled beszélni Ferinek az ügyét. Az este táviratot kaptam tőle, a hét végén megjön.

Böcögő jól hallott minden szót, de a vonal úgy zúgott, hogy belereszketett a dobhártyája.

— Feri? Juhász Feri? — mondta olyan hangon, mintha nem jól értette volna az utolsó mondatot.

— Igen— Juhász Feri? Juhász Pálnak a fia ?

— Ö, hányszor mondjam még !

Böcqgő alatt megingott a padló. Szólni akart, maga sémi tudta, mit, de ebben a pillanatban ismét megreccsent a hallgató : \

— Gyere be kérlek feltétlenül — fejezte be az alispán a beszélgetést—. Meg kell beszélnünk egyetmást, hogy simán menjen a dolog.

Böcögő még mindig1 nem akart hinni a fütlének. Juhász