Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Lippay Lajos: A Szentföld mai képe
Ismeretterjesztés Indiában a mohammedánok támogatását biztosítani a hinduk ellen; most amikor ott ez a veszély elmúlt és sikerült hatalmukat ideig-óráig megerősíteni, mit sem törődnek a palesztinai mohamedánoknak tett ígéretekkel. Az utóbbi hónapokban lefolyt zavarok bizonyítják, hogy ma már az arabokkal bánni nem oly egyszerű dolog;. A jobb iskoláztatás, az ország technizálódása, a továbbképzés lehetősége nagy hatással van az arabokra. Uj nemzedék nő fel és ez ellenséges |a tbevándorlott «idea génnél» szemben, ép úgy, mint a szomszédos Egyiptomban.' Ez az uj nemzedék azután nem nyugszik bele, hogy sorsát mások intézzék és nemcsak erőszakkal, hanem a szellem fegyveréivel is igyekszik kezébe venni hazájának védelmét. Egyik kiváló vezérük mondotta: «Arab népünkön 500 év átka ül, 500 év óta a rossz közigazgatás és ö iző kormányzat csak kizsákmányolta és elnyomta a népet. Most megvan a lehetőségünk, hogy lassan fejlődjünk, rossz tulajdonságainkat, amelyeket bennük az iga szült, elhagyjuk, hogy a zsidó bevándorlókkal versenyre keljünk». Ilyen körülmények közölt megértjük, ha azt mondom, hogy Palesztinában sohasem lesz lehetséges egy egészséges zsidó nemzeti állam megalkotása. Az állításomat igazolja a zsidók között fennálló nagy ellentét, amely vallási, származási, gazdasági szempontból szinte kiküszöböl hetetlen náluk. Vallásilag két nagy felckezetre szakadnak a Szentföldön: Az askenazim az északorosz, lengyel, német zsidókat egyesíti, akika yiddíst beszélik, mig a sefardim szektájuk a déli, spanyol zsidókat egyesíti, akik az arabbal kevert katalán dialektust beszélik. E két szekta követői egymást teljesen elkerülik, más ruházatot hordanak, külön zsinagógáik vannak. Csupán egyben egyesülnek Palesztinában : a keresztények és a mohammedánok elleni frontban. Származási és társadalmi szempontból is áthidalhatatlan ellentéteiket találunk náluk: például az egyik oldalon áll az angol cionista tisztviselő fehér sportruhájában és előkelő otthonában finoman kicsiszolt műveltségével, a másik oldalon a bucharai zsidó a perzsa nép színes öltözetében perzsa könyvet tanulmányoz. Az egyik oldalon az orosz sz'ármazásu kaftános zsidó cionista-szocialista eszméivel, aki héberül beszél és orosz dalokat énekel, a másik oldalon a modern német mérnök, aki a hosszú palesztinai évek ellenére egy szót sem ért héberül. Az egyik oldalon az atyáinak jámbor hagyományaiból élő öreg rabbi, aki csak az égi Jeruzsálemre gondol, a Messiásban és a Templomban remél és várja az időt, amikor «Sionból áriad szét a tanítás, az Ur szava Jeruzsálemből», míg a másik oldalon a cionista népiskolai tanító, akinek a Biblia és a Talmud csak irodalmi termékek, neki vallása és hite nincs,