Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-12-01 / 10. szám - Teleszky Anna: Kodály jelentősége a magyar zenében
Teleszky Anna: Tanulmány délyen. keresztül a bukovinai csángók együgyű népzenéjéig, — óriási értéket lát. S egy — ebből a forrásból táplálkozó, uj zenei birodalom körvonalai jelennek meg előtte. Rájön, hogy Magyarországon évszázadok óta művészi beteljesülésre váró feladat megoldása késett, — egy szerencsétlen körülmények gátlásai folytán kifejlődni nem tudó zenekultúra félmüveit atmoszférájában. Az a primitiv népzene-kész let, mely egyedül őrizte meg érintetlenül a lényegében ázsiai jellegű, ősi népkultura hagyományait, — hosszú időkön át lenézett, paraszti zene volt. Formájában is kezdetleges lévén, a hatalmasra fejlett nyugati zene produktumai mellett, — az úri s ezáltal a tanultabb körökben, — parlaginak bélyegzett, figyelemre sem érdemes jelenségnek számított. Kodály maga előtt lát egy csomó régebbi magyar zenei tehetséget, akik autodiaktákként kínlódva, műveletlen, művészi iránt érzéketlen környezetben elkallódtak, dacára kétségbeesett erőfeszítéseiknek, -— vagy nyugatra Kerülve, teljesen idegenekké váltak. A XIX. század zenészei, akik a «magyaros müzenét» produkálták, a valódi magyar népdalt nem is ismerték és csak elferdítve vagy pedig töredékeiben jutottak hozzá. Egyrésze ezeknek a zeneszerzőknek a nyugati zene eszközeivel kényszer!tette a parasztos melódiákat s ritmusokat az úri gondolkozás formáiba s létrehozott egy olyan zenei irányt, melyben a magyar tematika csupán mint külsőség, ornamentům szere pelt. Bokázó ritmusok s az úgynevezett Local-colorit ebben a magyar müzenében csupán arra szolgáltak, hogy hazafias tendenciával megirott lelkesítő vezércikkeivé váljanak a politikai ébredés korának. Liszt pedig, a hatalmas magyar zseni, ki kitűzte magának a magyar zene világszínvonalra való emelését, — mint jól tudjuk, — téves nyomokon járt, midőn a cigányzenében kereste a tervéhez való anyagot. Liszt művészete által uj cigányos hang, uj cigányos skála került be a nyugat zenekincsei közé, ami lényegében természetesen távol állott a magyar nemzeti szellem s ingénium desztilláci ójától: a népzenétől. S bár rapszódiáiban zseniális letételét találjuk a magyar úri élet cigányzenés mulatságainak, — Bie Oscar szerint: a Szalon magyarságnak, — Liszt, — bármennyire is vitatott kérdéssé vált, — még sem érte el célját. Mert megértésben idegen maradt számára a magyar paraszt, mint a valódi magyár zene őrzője és letéteményese. Kodály tisztában van azzal, hogy csak valódi, európai színvonalon álló, — a nyugati kultura által szélessé fejlesztett látókörű egyéniség képes arra a határtalan jelentőségű misszióraj mely a magyar népzene, friss, egészséges és őserejü ele