Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Figyelő - Kézai Béla: Az északi faj erőtartaléka a parasztság
Figyelő Ennek az új szemléletnek tükrében a «hosszúkás koponyaalkatú és magas növésű germán faj» békés paraszti népként jelenik meg. «Nem harcias és mozgékony elemei a világot biró emberiségnek, mint a sémiták s főkép az ázsiai nomádok.» Ennek a békés lelkialkatnak megfelelően, főfoglalkozásuk a földművelés, az állattenyésztés, a . lhalászat és vadászat. Megjegyzésre érdemes, hogy Darré ezen beállításának igazolására közvetlen bizonyítékot az északi népek, a norvégek és finnek paraszti kultúrájából meri ti s eközben olyan megfigyeléseket tesz, amiket a magyar őstörténet és etimológia számára is felhasználhatóknak gondolunk. Közvetett bizonyítékait a római császárság utolsó korszakaiból veszi, amikor kimutatja, hogy a pénzgazdálkodó, latifundiális római birodalom elnéptelenedett területeire minden alkalommal békés és megbízható germán törzseket telepítettek, ho y azokba 1 a kivesző és a városokba tóduló latin parasztság helyett új államfenntartó támaszt találjanak. Felvázolja a hanyatló birodalom szomorú panorámáját, amelyből a «véralkati egység hiánya miatt kiveszett immár a közösségérzés.» Hangsúlyozza, hogy a római jogi felfogás túlzó individualizmusa mily károsan befolyásolta a római állameszme kialakítását. Ezzel szemben rámutat a germán jog előnyeire, arra a jogrendszerre, amely közösségismerő és nagymértékben szociális ; tehát, felette alkalmas arra, hogy a széthulló birodalomban kötőerőként jelentkezzék. A római magánjog kiszakítja az egyént a szociális és természetes kötelékekből s az igy atomizált tömegek összefogására immár csak a mindenható állam vállalkozhat. A római felfogás a hatalom és a kötelesség fogalmát nem egy személyben képzeli el — s ez a szemlélet ássa medrét a cézárok növekvő deszpotizmusának. (V. ö. Iliring, Geist des römischen Rechts II. 298.) Viszont a germán jog a kötelességei és a jus-t egy személyben egyesíti s evvel az egyéni felelősség tudatát ébreszti fel. «Nincsen jog kötelesség nélkül s ez utóbbinak teljesítése nélkül nem hivatkozhatunk jogainkra» — mondja az egyik legrégibb germán statútum. Az ősgermán jog nem ismeri a személyiséget, az egyént. A személyiség attribútumait a vérségi kötelékekkel öszszetúzött törzs képviseli. Alapsejtje a család, melynek létfeltételét a felbonthjalátlan panaszi birtok biztosítja. A germán családapa felelősségérzete a család tartógerendája. Kötött szerkezet determinálja a germán államot is, amelyben a családi gyökerű szokásjognak döntő szerepe van a fejedelmi joghatóság korlátozottsága irányában. A germán államot nem a korlátlan én, vagy a még korlátlanabb cézárnak ellentmondást nem ismerő személyisége képviseli, hanem a rendi, a törzsi és hivatási szervezetek. A germán állam a parancsolásra és az engedelmes
