Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - N. Jaczkó Olga: Diadalszekér
Elbeszélés Mária megszégyenülve tért vissza a helyére. Be kellett látnia, hogy vele történt valami rossz és nem Ellával. Ö lett csüggedt, hideg és üres. De mitől, mitől? Miért szorongatja valami a torkát miért fuldoklik?... Ennek a miértnek a válaszát is hamarosan megérezte az Ella változása révén: az hiányzik belőle, ami Ellából veszett ki, az a tűz tartotta eddig melegen, amit a másikban oltogalott, annak a messzetörő vágyai tágították körülötte is a látóhatárt, lázadó szárnyverdesései mozgatták a levegőt, fantáziája színesítette életük egyhangúságát. Szerette volna megrázni és kétségbeesetten felsikol'iani: — Ella, drága Ella, élj, mozogj, ellenkezz, mert ha tebenned nincs már ellenszegülés, csak megalkuvás, igazán meg fog fojtani bennünket a falu és a magányosság ! De nem lehetett ilyen következetlen, annál kevésbbé, mert Ella látható boldogsággal kezdett felrakodni egy olyan szekérre, amilyenen Ladomirszky Péter futott be az élet céljába. A fogat gyeplőit az ifjabb Ladomirszky Péter tartotta, aki hónapokon át szorgalmasan látogatta őket, ősszel pedig1 megkérte Ellát. Mária egyszer bátortalan aggodalmaskodással megkérdezte a menyasszonytól:— Ella, gondolod, hogy biztosan jó lesz ez? Bocsáss meg, de nagyon egyszerű embernek látszik Péterke; rokonlelkü társad lesz ő, aki mellett biztos az életed? — Egészen biztos, Máriám, — mondta meggyőződéssel Ella, — még pedig a legősibb és legistenibb törvény, az aszszony legtermészetesebb hivatása révén. Gyermekeim lesznek, s belőlük minden lehet, ami nem lett belőlem és Péterből ! És egy kicsit sajnálkozott Mária fölött. Szegény, bizonyára fáj neki, hogy meg kell válnia Ellától és talán egy kis öregleányos irigység is belejátszik... Ella egy néhány szünnapot már Feketevágáson is töltött az anyósánál és el volt ragadtatva az ott tapasztaltaktól. Hogy mit nem termelnek azok a leleményes, életrevaló emberek szegényes adottságaikból! Már nem látta a feketére kormozott viskókat, a golyvás nyakakat, lelkesen magyarázott valami hihetetlenül finom berkenye, meg galagonya befőttről. Mert más gyümölcs nem terem meg Feketevágáson.... A távolléte estéit Mária arra használta fel, hogy ő alkossa meg azt, amivel addig, Ella töltötte be az életüket. Megpróbálta a lázadást, de hamarosan felismerte, hogy nincs hozzá tehetségé és kontármunkánál többre nem viszi. Csak rombolt és újat nem alkotott. Kábult zűrzavar lett körülötte, amelybe belefájult a feje és megszégyenülten, tehetetlen sírással, béna vágyakkal menekült esténkint az ágyába.
