Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-11-01 / 9. szám - Darvas János fordításai szlovákból (Ivan Krasko: Vesper Dominicae; Jožo Nižňánsky: Ég és föld között
Szlovák költők én jó anyámat, már puha, vékony hangon énekli: „Leszállt az Urnák alkonya, áldjuk .. — S a kis szobára mind sűrűbb, mélyebb homály terűi rá — S csöndesen, halkan csend, béke száll le én jó anyámnak fehér fejére — IVÁN KRASKO ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Hosszú évszázadokon át ekétől kérgesedett lelke és tenyere az én kender-inges, len-gatyás Őseimnek, erdőket döntöttek kemény baltákkal, széles pástokon nyájakat legeltettek, kölyüben olajat sajtoltak a magból és kővel őrölték lisztté a gabonát. Bár a kemény robot a fáradtság kalodáiba verte tagjaikat, arcukon örökké széles mosoly derült s csak olyankor bánkódtak, ha a záporban megdőlt a zöld gabona, jégeső elverte a szőlőszemeket, s a nyájakat kikezdte a dögvész. És átkozódtak, ha a szomszéd elszántott földjükből egy araszt és husánggal védték jussukat. Barátkoztak ördöggel, Istennel, hogy esőitalt adjon a szomjas földeknek, jó időt adjon az aratásra s védje a vetést a fagytól s a marhát a csapástól. És telten álltak magtárj aik, kamráik »’ a pincéikben borral tele az akók. Az én elődeim hatalmas bársak voltak :
