Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)

1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék

Darkó István: Utrakelt hajlék

— Korbáccsal ütötted?!

— Azt hittem, hogy egy férfival ölelkezik!

Manci megint sírásra fakadt. Bálint a jobbkezét felemelte s a balját is felemelte volna, de nem tudta mozdítani, Rátétté a jobbját Manci fejére:

— Az árokban sár, piszok, ronda hulladék volt Igen, ott az van... Vigyázni kell, édeském. Szerencse, hogy korhadt volt a kiereszt alja !

— Én is észrevettem a végén, hogy nem férfival ölelkezik Valami keményen csattogott a korbács. Borzasztó volt, mikor lehajolva megláttam, hogy miről van szó — szólt ismét Géza,

— .Nagyon megvertél. Vagyon fájt és jól esett, — felelte Manci. — Apukám, Géza is sírt. Azt mondta, hogy ez megtérés... Karonfogva jöttünk haza és mindig erről beszéltünk, meg a családi életünkről. Másképpen fogunk viselkedni.

— Géza is sirt? — csodálkozott Bálint. — No azt már elhiszem. Nem kis dolog. Add ide a korbácsot, Géza fiam...

Kézbevette a korbácsot. Megforgatta simogató ujjai között a befont nyelét, a sok vékony szijjból álló taraját.

A boldogságtól dicsőségesen csillogó, álmélkodó szemmel nézte a két nagyobb gyereket. A szive megdobbant és pieregve ujjongott, mint az örömünnepre megvert dob, A jövő rettenetes képe egy hirtelen, szelíd elképzeléssel továbbcsinálf ható, menthető, talán még meg is nyugvó élet képévé változott benne,. Rámosolygott a gyerekeire, mini a hivő papa szentségre és ilyen jósággal aludt el,

VII. Bálint

regényének vége.

Reggel egy kissé bántotta, hogy az orvos szerint egész baloldalában bénulás állott be, de ahogy a sürgölődő, jóságosán feléje pillantgató és gyolcsos szavakkal egyre mellette termő Mancira tekintett, azonnal megnyugodott.

Sűrűn simogatta a lánya fejét, csókolgatta a homlokát. Gézával is hosszasan beszélgetett. A fiú nagy intézkedéssel vezette a csomagolást. Ládákat hoztak, szögellék, a lakás minden darabját útra mozdították. A gyermekek áLragadt sziveskedéssel segítettek a nagyoknak.

— Lám, a munkaerők foglalkozást nyernek, — mondotta magában Bálint, — igaz, hogy nem egészen úgy, ahogy elképzeltem,

Jókedvvel feküdt az ágyában. Semmi sem tudta volna megtörni a jókedvét, pedig több kísérlet törLént erre is.. Ennek a napnak a délutánján már meglátogatták a barátjai is, Előbb Nemes bíró jött, később a telekkönyvezető, aztán Bánóczy tanár ur is elnézett nagy sietve. Hegyes szerkesztő ur csak;