Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó István: Utrakelt hajlék Az esés után nyomban magához tért. A szög a fejére esett, csak ennek az ütése fájt a fejebubján s az összetört üvegek miatt érzett hirtelen ijedelmei, mint egy csinyttevő, ügyetlen gyermek. A spárgát gyorsan leoldotta a nyakáról és zsebredugta. A felesége ijedten nézte a földrecsüccsent embert. A zuhanásra 'Szaladt ki a szobából s mint a vén kotlós után -a csipegő csibék, a gyerekek a nyomában;. Bálint gyorsan talpra állt s igy csak a felesége érthette meg a csörömpölés valódi okát. Részint a rémülettől, részint azérl, hogy a háta mögött tolongó gyerekeket feltartsa, az asszony a kamra ajtajában mereven állott meg. — Semmi, semmi, — mondta Bálint a gyerekek felé, jó hangosan, — a szögek miatt van az egész; Nem tartotLák elég erősen s stelázsit Véletlenül lerántottam... — Jujj, ha látnátok, mennyi üveget tört össze az ügyetlen, — súgta Juci a többieknek. A gyerekek korholó, megrovó arccal pusmogták meg az esetet- Némi fölénnyel vettek maguknak elégtételt a hasonló esetekért. A felnőtteknek nincs mindig joguk arra, hogy a gyerekek biráiul tolják fel magukat ! Bálint ismét leült a kályha mellé, a vén karosszékbeg Szédülést érzett s a torka minden nyelés után fájdalmasan nyilait. Sűrűn nyeldesett, úgy érezte, mintha az ádámcsutkája belülről vérezne. óvatosan tapogatta a nyakát. A vizeskendől, amit felesége hozott, gondosan rácsavarta. Olyan aprónak érezte magát, mint aki a gyufaskatulyába is belefér. Egy idő múlva megszólalt.: — Gyerekek, későn van. Feküdjetek le... Manciék még mindig nem jöttek haza? — Én csak Manci miatt aggódom. Már féltizenegy... — felelte a felesége. A gyerekek hozzáfogtak a szokásos rendezkedéshez, amellyel az álom boldog birodalmává varázsolták minden este a rideg nappali élet kegyetlen őrhelyét, a nagyszobát. — Mindenki lefekszik, — mondotta Bálint. — Eloltjuk a lámpát, aztán mindenki imádkozik. Én még egy kicsit fenn maradok. Akarjátok-e gyerekek, hogy meséljek valamit!?.... A sötétben. Az nagyszerű, a sötétben mesét hallgalni. Pláne télen. De mindegy... ha akarjátok, most is lehet... — Akarjuk! — zúgták jóságos engedelmeskedéssel a gyerekek. Jóságuk a gyermekiélek jósága volt, amely alkalmas arra, hogy a nagy dolgokat megsejtse. — Apuka mesélni fog. Jujj de jó! Lefeküdtek és Bálint eloltotta a lámpák A gyerekek fél-
