Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
barkó István: Utrakélt’hajlék bácsot és nekiment vele a kutyának: — Te, te ronda dög ! Nesze I Nesze, adok én neked pofozkodni ! A kutya vonitva lábolt odébb, a gazdája, a kövér asszonyság pedig villámsebesen váltotta apróra az iránta érzeti mérhetetlen nagy szeretetét. Kikapta a korbácsot a Bálint kezéből: — Üsse a saját kölykeit! Ne merje bántani a kutyámat i Szemtelen ! A kölykeit tanítsa móresre ! Éhenkórász I Az én kutyám több tisztességet Lúd, mint a maga kölykei ! Mindenki adósa! Durva paraszt 1 Csupasz uraság I Éhenkórász, kódus éhenkórász ! Odavágta a korbácsot Bálinthoz, s mint egy haragos istennő, úgy távozott a kutyájával a megrugotb konyhaajtón át. Bálint bement a szobába. Mindenki meg tudja védelmezni a kölykeit, csak te nem, mondotta magában. Nekiállt az íróasztalának s mint mindig, ha el volt keseredve, végigrendezte a fiókjait. Most előkotorta az iratait és megtömte velük a zsebeit. A kiutasító cédula akadt a készébe. Egyszerre ráeszmélt, hogy ez a nyomorúságos, agyonzaklatott élete most egy utolsó, döfés elé várakozik. Az apja falujában látott egyszer egy jelenetet. Egy részeges vénparasztot akart a fia hazavinni a kocsmából. Amikor az a sokáig könyörgő, aztán egyszerre durva szavainak nem. engedelmeskedett, megragadta a nyakánál és a hajánál fogva, a nadrágszijjával ütötte és úgy vonszolta ki az utcára» A vénemben kemény ordítással védekezett, de mikor látta, hogy hasztalanul, feltépte az ingét, előtárta csupasz szőrös mellét és két öklével döngetve kiáltozta: «Üsd, no üsd,üsci az apádat, üsd ha jólesik, az apádat!» A fia erre tovább verte és hazavonszolta. Bálint vörösen égő szeme előtt feléledt ez a jelenek Megérdemlem a gyermekeim lenézését, — mondotta félr Tiangosan, — nem vagvpk jobb a vénparasztriál. Megvártam, amig /értem jönnek és a hajamnál fogva elvonszolnak’., Évek óta készült rá, hogy a megnyomorított hivatalnoksors átkát erélyes kézzel rázza le magáról. Az utat is jól látta, a módját is ezerszer alaposan átgondolta. Csak a megvalósítást mindig halasztgatta. Túlságosan későn fogott hozzá. Csendesen kérődzött a megtalált terven, piszmogva rakta egymásra a családja bőrén meg; takarított garasokat. A tető alá juttatás mesterségesen meglassitott örömét gyáván élvezgette. Az álom mákonnval nehezített borából itta kótyagossá magát mindennap» Családját biztatgatva rútúl tűrte, hogy a gyerekei térdienállva könyörögje
