Magyar Irás, 1933 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1933-10-01 / 8. szám - Darkó István: Utrakelt hajlék
Darkó István: Utrakelt hajlék A keskeny utca túlsó oldatán hosszú sorban vonultak a gimnázium diákjai a szőUőhegyek felé, egésznapos kirándulásra. Tanárjaik mellettük baktattak s amikor Bálint kilépett a kapun, éppen a menet vége, a nyolcadik.osztály ment szemben Bánóczy tanár ur felügyelete mellett. Bálint köszönt, a tanár ur elfordította a fejét A fiuk vihogtak, és Bálint felé mutogattak. Egyikük kiugrott a sorból és odafutott hozzá. A fia volt, Géza. — Apám, — fuldokolta sápadtan, — mit csináltál? Mit csináltál, mondd ?! Bálint legyintett a kezével és nem felelt. Megindultak hazafelé, összetörve, szótalan reszketőssel. A íiu a száján keresztül kapkodva lélegzett és fehér volt, szürkés és fagyotL fehér, mint a jég. Bálintot alig vXék a lábai, pedig már egészen józan volt. A kapujuk előtt eszébe jutott, tegnap este hogyan akart pontosan tizenegykor hazajönni. Azt akarta mondani a feleségének, meglobogtatva előtte a szerződést, hogy «háziurak vagyunk». Meg akarta csókolni a kezét. Lázadni akart eddigi puha és eredménytelen élete ellen. Meg akarta mentenél a családját. A családapai állás kitisztult piedesztáljára akartá lendíteni magát. A kisebb gyerekek, Pötty, Sári és a Görcs a konyhában nekirontottak és körülsivitozták. Ezek még nem jártak iskolába és igy tanúi lehettek a Bálint megérkezésének. Beléje|kapaszkodlak és úgy követelőztek : — Mit hoztál apa, mit hoztál ? ! — Semmit, — rázta őket keményebben odébb Bálint és ijedten nézett szembe a feleségével.. A sápadt, magas asszony a szoba ajtajában vádolói felkiáltójelként meredt rá. Báliüt csak ezt volt képes kinyögni magából : — Mit akartál tegnap este mondani, Matild ? Az asszony arca a szokottnál is fehérebb volt s a szeme üresen világított a férje felé. Mint két fellobbanó, fehér magú .néziuml'ény. — Ezt, fogd, — mondotta s egy papírlapot nyújtott Bálintnak, — ezt hallgattam el tegnap este. Azt akartam, hogy a születésnapod enélkül múljék el. Gondoltam, úgyis elég időd van még megtudni. Szép születésnap volt! Legalább éjfélre hazajöhettél volna. Legutoljára nyolc éve maradtál ki reggelig ! Bálint odalépett a feleségéhez. Ez a hang, amelyet megáztatott az örökös béketürés minden szint kifakitó vizében,, mindig sokkalinjkiább a szivébe szúrt, mintha kiáltozva szidta, trágáran becsmérelte volna. Néha már kívánta volna Bálint, hogy ezt tegye. De a felesége sohasem veszekedett. Hogy még
